Sziasztok!

Na, a síelés után nehéz volt ide visszajönni. Gondoltam, hogy ha az ember az első fél év nehézségein szépen átverekszi magát, és kicsit habituálódik az itteni élethez, majd jobb lesz, de hmm: nem. Nem könnyű a talicska, ha az öreg Rocky hasonlatával szeretnék élni, aszondanám, hogy eddig csak kisebb pofonokat kaptam, most néha - úgy érzem -  egy buldózer megy át rajtam. De nem szeretnék panaszkodni, mint tudjuk, "ami nem öl meg, az erősít". :-) De ha már Rockyról szóltam, emlékezzünk meg róla, éljenek a motivációs videók, Rocky jóarc, adtam volna neki most vmi Oscart a Creed-ért.

https://www.youtube.com/watch?v=HkTa3-ZZbD8

Király. :-D Tud az öreg.

Szóval már vártuk itten a tavaszt, ebben a szép hatalmas arborétumban már jönni is látszott, 10-15 fok is volt néha, napsütés, szóval egyik ilyen napos-napon elhatároztam, hogy olyan király az idő, hogy a háromhetes "edzésnélküliségnek" ünnepélyesen véget vetünk, azaz "ma meló után tuti futok egyet", szval délután 4-re, egy olyan hatalmas jégdara-hózápor-havaseső-széllel egyveleg érkezett, hogy öröm volt nézni, úgyh visszakacsint a február, őszinte az öröm. :-) És azóta (kb egy hete) ilyen az idő.

De a februárnak is vannak szépségei, jó sok jó filmet meg tudtam nézni, az Oscar-jelöltek közül, így jó szívvel ajánlom a Spotlight-ot az első vonalban, a legjobb film díját is megnyerte, véleményem szerint - főleg katolikusoknak, de úgy általában mindenkinek - kötelező darab. Aztán itt van még a Szoba c film, rég érintett már meg mozi ennyire, nagy film, a főszereplő-páros zseniális, Brie Larson megérdemelte a legjobb női szereplőnek járó Oscart. A Brooklyn számomra felejthető volt, viszont a már említett Creed, Sylvester Stallonéval és Michael B Jordan-el igazi klasszikus Rocky-film, nagyon adja, szép film. A visszatérő... hát, hát, jó film, jó alakítások, hmm, nekem annyira nem jött be így összességében, bár tény, hogy sok eleme igen reálisan-naturalisztikus volt: bennem nem hagyott nagy nyomot a film, pedig Inárritut amúgy igen szeretem. 

Viszont szégyen, de nem láttam még a Saul fiát. Igazából én is akkor kezdtem el rá fókuszálni jobban, hogy Oscar-ra jelölték, és nagy büszkeségünkre el is hozta a díjat! Meg is néztem pár részletet az itthoni sajtótájékoztatóból, olvastam cikkeket, jó, és elgondolkodtató dolgokat mondott a rendező-főszereplő-stáb, de lényeg a lényeg, ha hazamegyek, moziban szeretném megnézni a Saul fiát!

Visszatérve Villiersbe, a síelés után elhatároztam, hogy februárban, azaz három hetet márciusig hivatalos edzésnélküliségben töltöm, úgyh munka után igen jókat aludtam, franciát tanultam, és ugye filmeket néztem. Viszont három hét alatt ki lehet jönni a formából, az első futás-edzés kombó nem is esett annyira jól, és még izomlázam is lett, pedig amúgy nem edzek olyan sokat: mindennap fél óra-negyven perc törzs és mélyizomzat edzés, különböző bridge-helyzetek, és saját testsúlyos edzés, a végén farönkkel, gumiszalaggal és két kilós súlyzókkal kiegészítve. De jólesik. :-) Futást most nem viszem túlzásba, viszont ha minden igaz, megveszem heteken belül az "álombringámat", egy alu-karbon, gyönyörűséges Lapierre országúti versenybicikli formájában. Már igen beleéltem magam ebbe a bringába, használtan veszem, remélem nem happolják el előlem és jövő hét szombaton már nyeregben leszek.! 

Húsvétra hazamegyek! Igaz, "csak" egy hétvégére, ez viszont nagyon kell már. Aztán Balázs barátunk látogat meg, és áprilisban megint haza egy hétre, de rám fér már, jó lesz otthon lenni!

Jár hozzám most egy nagyon jó franciatanár, aranyárban, mert 30eurót kér egy óráért, de megéri. Igaz, emellett a francia tanulást - az őszi napi 1 órához képest - most nem viszem túlzásba, bár franciául már nézek filmeket, ill most egy könyvet is vettem, körülbelül a Ropi naplója szintűt. :-)

A munka amúgy megvan, betegek mindig jófejek, kaptam is egy-két meghívást, majd ha lesz bringám tavasszal meglátogatok pár beteget itt a környéken akikkel jóba lettem. 

Na, hajrá, hajrá mindenkinek, és igazán szép tavaszt! :-)

https://www.youtube.com/watch?v=VV5oVYVGfNc

Egy rossz hírrel kezdenék:

A kézzel mosás dicső korszaka (legalábbis egy időre) lejárt: eljött az automata mosógépek ideje!

Azaz: szert tettem egy mosógépre! :-)

Azért lehet, h néha hobbiból nekilátok majd kézzel mosni, ki tudja, de egyelőre azért huhh, szval szíjja a vizet, mint a nemtommi, árammal működik, ezres fordulatszám, mint egy repülőgép olyan, sok program van rajta, fehér színű.

Ez minden tulajdonsága, meg h királyul mos. 

Itten az a helyzet mosógépügyileg, h megfontolásból-e vagy nem: nincs minden apartmanba mosógép-beszerelési lehetőség, így kb hmm 4 apartmanra jut egy valamirevaló mosógép, és ez igazán közösségteremtő, hisz járnak hozzám most majd zarándokolni az emberek: mosni.

És beszélgetni, és valaki még sütit is hoz érte (ha sikeres volt a mosás). :-) Tökéletes. 

Szval Tibor kollégám tolja most el a bringát (tőle vettem át a mosógép-birtoklási lehetőséget), azaz elmegy máshová dolgozni, (eddig nem is rossz, 6 hónap alatt 3 ember ment el). Úgyh most este "búcsúbuli", iszogatás, partytime. :-)

Én tegnap este már "előbuliztam", ma este meg pakolás ezerrel, bár egy hetes síelésre már 10 perc alatt is bepakolok kis túlzással, továbbá memorizálom az átszállási városok térképét, Párizs-Aix en Provance-Digne les Bains-Val d'Allos, jó móka lesz. :-D

Sziasztok!

Síelni eljutni tehát nem egyszerű, de igazán érdemes megküzdeni érte, és már csak azért is megéri, hogy az embernek nincs kocsija, mert így tuti az emberrel történik valami. Nos, gondolom ez kocsival is így van, de tömegközlekedéssel jobban lehet találkozni emberekkel, az meg királyabb, mint egy lerobbanás. Ez így érthető? :-) Na, de lényeg a lényeg, hogy síeltem egy hetet a jezsu8-as fiataljaival, (ez mondjuk erős túlzás, hogy a jezsu8-as fiataljaival, a szervezés volt csak ennyi), de szóval irtó jó volt, kezdve a lejutással a festői Val d'Allos-ba, ahol van hó. :-) Szval az utazás előtti este-éjszaka még Tibor kollégámat búcsúztattuk, így azért elég fáradtan indultam, és lehet a fáradtság miatt, vagy nem is tudom miért, már a párizsi Gare de Lyon-ban éreztem, hogy nem lesz zökkenőmentes a lejutás, azaz biztosan nem lesz minden úgy, ahogy elterveztem, de hát: ember tervez, Isten végez, és jól is van ez így: vártam tehát. :-) Párizstól még három átszállással lehet eljutni a hegyekbe: először le TGV-vel Aix en Provance-ig, ami azért vicces, mert tavasszal jártam már erre stoppal: kb tengerpart, Marseille-től nem messze, szval idáig három óra alatt lerobog a vonat, Aix en Provance-ban a téli bundámban leszálltam a vonatról: hmm kb 20 fok, ragyogó napsütés, király! Mintha nyár lenne, hmm, azért aggódtam a hó miatt, de végülis még délen vagyunk, innen még északra egy 200km. Szóval átszállás buszra, további két órás úttal lehet eljutni Digne les Bains-ba, ahonnan esti átszállással busszal Val d'Allos-ba. Elvileg.

Hát, Digne nem nőtt a szívemhez, de tartozom neki, hogy pár képet feltegyek róla. :-)

Centre ville de Digne és a L'étoile bar-pub-brasserie :-)

Szval a sztori ott folytatódik, hogy Digne-be értem 15.30-ra, és így - elvileg - volt 3 órám, hogy szépen bevásároljak, azaz egy csomó kaját vegyek a sítáborra. Ez utóbbi sikerült, a 3 órával gondok adódtak. :-)

Mivel előzőleg a Digne-ből Val d'Allos-ba való járat hivatalos menetrendjét nem találtam az interneten, illetve két változat is fut különböző oldalakon, írtam tehát a Digne-i Office de Tourisme-nak, hogy akkor mikor/hol is indul a busz a hegyekbe. Gyors levélváltás után megerősítették, hogy 18.30-kor indul a busz, a buszpályaudvarról. A sztoriban itt számítanak a percek, hisz 17.30-kor, miután visszabattyogtam a málháimmal, előreengedtem még pár embert a jegyvásárlásnál, és a biztos információk birtokában lévők magabiztosságával (ilyen van?) kértem egy jegyet, közölték, hogy igen, fél éve még voltak buszok, most vonat+busz párosítás van, és a vasútállomásról indul 17.35 perckor az uccsó, ha futok még elérem. 

Egy táska hátra, egy táska előre, sprint! .. de útközben már tudtam, hogy bármilyen félelmetesen gyors futó vagyok táska nélkül, így a súlyomat kb a táskákkal megduplázva csak gyenge mása voltam sprinter valómnak, és talán mentálisan se tettem oda magam: ezt biza le fogom késni. Tudat alatt talán az is a fejembe motoszkált, hogy így legalább minden sokkal érdekesebb lesz. :-) (Én állat.:-). Lekéstem, persze, egyértelmű, újratervezés, újratervezés. Hmm, első érzéseim, hogy felgyújtom az Office de Tourisme-t, kb pont erre való egy turistainformációs hely, hogy pl utazásba segítsenek, ha nem írtam volna nekik jobban járok. Aztán mivel egész éjszaka dühönghettem volna, inkább nem tettem, hanem tudatosítottam magam, visszatértem a jelenembe, átgondoltam származásomat és eredetemet, az agyamba átkapcsoltam humor üzemmódra, és elkezdtem tervezni az éjszakát. Szálláskeresés kizárva, (hogy ez miért ivódott belém ilyen mélyen, azt nem tudom, de kb tényleg rögtön kizártam, éjszaka, amikor a "humor-üzemmód" megfagyott, elkezdtem gondolkodni, hogy miért is..?) A kisvasút váróterme fél 9-kor zárt, mindent vagy semmi alapon megkérdeztem, hogy lehet-é ott éjszakázni, a jó melegben. Nem, nem lehet, erre végülis nem is nagyon számítottam, de a nagytáskámat otthagyhattam, este irány a városnézés! Pár kör után találtam egy szimpatikus szórakozóhelyet, a fenti képen már megjelölt "Csillag" nevű éjszakai bárt, ahol a városka apraja-nagyja összegyűlt, azaz este 9-től éjfélig egy pohár sört szorongattam a söntéspult mellett állva, és élveztem a jelenkor és régebbi idők slágereit, a tömeget és izzadságszagot, aztán gondoltam, inkább a hideg, mint a tömeg. Irány a város! Egy órás városnézés után visszabattyogtam a vasútállosmásra és álmodozva néztem be az üvegajtón: a bezárt táskámat, hálózsákomat, sícuccomat... De mivel igazi túlélő vagyok, így is feltaláltam magamat, csak a lábam fázott, a kabát jól bevált, jó meleg volt, 0 fok környékén jártunk, járhattam volna rosszabbul is, és hmm, (ilyenkor azért tisztelettel nézek hajléktalanokra, menekültekre, akik a szabadban nem csak egy éjszakát töltenek, nem hogy sítáborról álmodnának..).. Szóval egy éjszaka azért nem a világ, kistáskába bele a a lábam, cipő a fej alá, 40 perc alvás, éljen, már hajnali fél2! Szakadt hideg van...állítólag a testmozgás hőtermeléssel jár, kezdjük is: 100 guggolás. Kevés. Irány a város, megkerestem tehát Digne leghosszabb utcáját, fél óra oda-fél óra vissza, biztos vannak még hosszú utcák, hajnali 3 óra... Reggel háromnegyed 7-kor nyit a "melegedő", a bár már zárva, csak utcagyerekekkel találkozom, akik a pénzem iránt érdeklődnek, meg szívesen elkísérnének. :-) Beszélgettünk egy jót tehát, időnk igazán volt. :-)

Még felmásztam egy-két környéken lévő hegyre, megkerestem egy hegyi templomot, aztán végtelennek tűnő idő és sok-sok ima után a hajnal is elérkezett, boldogan vettem meg a jegyemet és szálltam fel a fűtéssel rendelkező kedves kis vasútra:

...ahonnan a hegyek mögül érkező napot köszönhettem, huhh, gyönyörű! Ezért a napfelkeltéért szinte már meg is érte! Innen már csak egy átszállás volt hátra, hisz Digne-től még Val d'Allos 80 km, ebből 60 kisvasúton, a maradék 20 busszal tehető meg, egyedül voltam a vonaton is, buszon is, úgyh a sofőrrel meg is beszéltük az idei hóhelyzetet, hisz a pályától 10km-re is csak mutatóban volt látható egy-két hófolt. Mi lesz itt, hol a strand? 

A vasárnap maradék része a szállás elfoglalása és végre! kedves, magyar szavak után, alvással telt. 

A többi nap meg sítábor ezerrel: ennek a szakmai részéről csak annyit, hogy először is, Apu, köszi a síszervizet, idén nagyon ment a léc, jó élezés, jó vax, repültem mint egy madár, sztem nem is ért le a léc alja, jók voltak a pályák! Amin volt hó legalábbis. :-) 

És itt szeretnék köszönetet mondani a Dia-Med Kft-nek is, a gondos csomagolásért, a matricáért, és a sífelszerelés utaztatásáért! :-) Köszönöm! 

A társaság több volt mint kiváló, az esti vacsorák után a tíz ujjunkat megnyaltuk, (én is sütöttem húst, utána 4 napig azt ettük, annyira ízlett mindenkinek?, szval nem tudom, hogy ez a hús mennyiségének vagy minőségének volt köszönhető, remélem az előbbi. :-) ? Az apartman nagy volt és tágas, és tiszta. Volt wellness, a húsokat még nyersen is masszírozták egyesek, a jéger hideg volt, a pezsgő kevés, a bor tisztán és keverve.

És nagyon jó beszélgetések, nagyon jó emberekkel, és napsütés ezerrel, úgyh most ilyen pirosas-vöröses-barnás színben ég az arcom. :-)

Úgy hogy feltöltődtem. :-) 

Most nehéz volt visszajönni, a honvágytényező igen nagy volt a hazaúton, de miután hazaértem, takarítottam, mostam, és átbeszéltük az itteni díszes-társasággal, hogy kivel mi volt a múlt héten, holnap jöhet a munka!!! :-)

Egészségetekre! :-)

Sziasztok! :-)

Na, itt az idő, újra jelentkezem!  ,..hol is tartottam...

...Na, igen: Karácsony. Szép, szép karácsony volt itt, sok együtt-léttel, kezdem is rögtön a Szentestével. Szóval már épp beleéltem magam, hogy egyedül Karácsonyozom, karácsonykor úgyis más a levegő, az ember nem tud rosszkedvű lenni, hisz ilyenkor a csend is más szagú, illatú: ünnepélyes. 

Úgyh készültem is szépen, a karácsonyt megelőző hetekben tekintélyes súlyú és méretű csomagot kaptam kis családomtól, ezt szépen el is raktam kibontásra, "szentestei programra", a skype mellé, de közben a szomszéd lengyelek is megérdeklődték, hogy mivel töltöm a szentestét, és áthívtak, h legyek velük, gondoltam kajálunk egy jót, de többet is kaptam. :-)

Szval 24-én javában meló van még itt, főnök mondta is, h 17óra3 perc előtt ne menjünk el, ez is csak egy rendes nap, (azért délután már előkerült egy üveg bor, úgyh 4 körül már elkezdtünk ünnepelni), szegény betegeket sajnáltam, akik 24-én feküdtek be... nekik valószínűleg nehezebb volt. 

Aztán meló után irány haza! Kis porszívózás, rendrakás, szép-ruhába öltözés, és ajándék-bontás. :-) Magyar! könyvek, és mézeskalács, túrórudi, tökéletes ajándékok! :-D Skype a családdal, tisztára, mintha otthon lettem volna, mindenkivel tudtam külön is pár szót váltani, úgyh az "otthon-élmény" tényleg megvolt.

Aztán mentem szomszédolni, ahol hmm, tényleg megható volt ahogy a lengyelek karácsonyoznak! Én voltam az egyedüli magyar, megtisztelve éreztem magam, és van a lengyeleknél egy szép szokás, hogy miután az evangéliumi szakaszt felolvassuk, mindenki kap egy darab "ostyát", és mindenki mindenkivel találkozva és szépet s jót kívánva, adunk a saját ostyánkból egy darabot a másiknak. Tényleg megható volt, aztán céklaleves és egyéb finom lengyel kaják, beszélgetés. Este két magyar kollégámmal még elmentünk az éjféli misére. 

Szépek voltak az ünnepek, 25-én délelőtt még bátyám-Balázsékkal tudtam skypon beszélgetni egy jót, karácsony napjain aztán minden nap másnál jöttünk össze enni-inni, beszélgetni, társasjátékozni, bulizni. :-) A Dobble nagy sikert aratott, köszi Orsi! :-)

Szilveszterkor is hatalmas bulit csaptunk, én akkor mondjuk épp "számvetettem" az elmúlt évet: azért sok minden történt ebben a évben, sok-sok dolog és valahogy bennem ez év végére csúcsosodott ki. Ebbe az is belejátszott talán, hogy egy kedves s szép kollégámat, akit talán "túlságosan is" megszerettem, el kellett engednem, ő hazautazott január elején Lengyelországba. Fura volt, hogy valószínűleg tényleg "majdnem soha", azaz egy jó-ideig, nem fogom őt viszontlátni. És ez az elengedés nekem új élmény volt.

De valahogy az itteni csapat kissé "összerázódott" az ünnepek alatt, többet voltunk együtt, jobban megismertük egymást, úgyh azóta más azért a hangulat.

Aztán jött a "síszezon", aminek még nincs is vége! Lényeg, hogy kellett szervezkedni, köszi itt is mindenkinek, aki segített vinni-hozni-szállítani a cuccaimat! Múlt hétvégén voltam tehát Memmingenbe Laciéknál, azaz Laci-Lilla, Dávid-Bori társaságában és a hatalmas hóban síeltünk egy jót! :-) Király volt a gyorsvonat amúgy, tolta rendesen 320-al is néha, innen 4-5 óra Ulm, nincs is messze, és Németországban épp aznap esett le egy nagy hó, ami a hegyekben volt igazán hatalmas, gyakorlatilag egész hétvégén különböző intenzitással esett a hó: nagyon, vagy nagyon-nagyon. Szval leginkább ezek így váltakozva.:-) Első nap hólánccal alig tudtunk feljutni a síterepre.., de csak odaértünk, első nap buckasíelés, második nap freeride-ozás (mondjuk ez kicsit nagyképű, de a terep megvolt hozzá :-) 

Király volt mindenesetre. :-)

Most meg nagyon várom már a jezsukkal való síelgetést a Francia-Alpokban, Val d'Allos, 180km sípálya, buli lesz és napsütés! :-)

Munka amúgy rendben, van belőle bőven.! Hírek röviden:

Egyik kollégám hirtelen, egyik-napról a másikra csak úgy elment, vannak érdekes dolgok. :-) 

Jött pár új kolléga, köztük egy magyar, úgyh most már én "vezetem be" őt az itteni dolgokban, amolyan vak-vezet-világtalan stílusban. :-D

 Amúgy meg csend és csend van, ami sokszor nehéz de igen termékeny. 

Teréz anyának van egy szép mondása: "A csend gyümölcse az ima, az ima gyümölcse a hit, a hit gyümölcse a szeretet, a szeretet gyümölcse a szolgálat, a szolgálaté: a béke." Szép. 

Szval: csend - ima - hit - szeretet - béke. 

Ezek jó kis állomások, és szépen működik. Az első az adott: jó kiindulási alap. De van, hogy onnan rögtön az utolsó állomásra ugrom, van, hogy "csak" a másodikra. És van, hogy a magányba, ürességbe, "szenvedésbe", ahonnan már csak a második állomásra jut erő, aztán újra csend és várakozás, és hirtelen a harmadik vagy negyedik vagy utolsó állomás. 

Ezek nekem mindent megérő tapasztalatok.

Sokan nem értik otthon: minek jöttem ki, mit kezdek itt, de én szerencsére egyre világosabban látom, tudom, érzem miért vagyok itt, fizetés nélkül is itt maradnék, annyi mindent kapok. 

Múlt héten kaptam egy kedves levelet egy betegemtől, gondoltam, megosztom veletek:

Monica, Aga és Agnieszka :-)

Sziasztok!

Ezer éve nem írtam, néha volt ihletem, néha nem, néha időm nem volt, aztán otthon voltam, gyűjtöttem az "anyagot". Most tehát írok, szerencsére van is miről, úgyh neki is kezdek, mielőtt teljesen bedöglik a számítógépem, mert mostanában már úgy zúg, mint vmi repülőgép sugárhajtóműje.

Hát, a cím egyszerűbb lett, mint gondoltam, pedig igazán sok ötletem volt, például "A reimsi katedrális védelmében" - hisz tényleg tartozok a gótika eme csodájának megvédelmezésére a párizsi Notre Dame-al "szemben", hisz szinte az összes méretében felülmúlja párizsi testvérét, továbbá évszázadokon át a francia királyok koronázási helye volt, továbbá monumentalitása mellett ezernyi díszítő elemével és szobraival tényleg csodálatos. (A Notre Dame-ok úgylátszik ilyenek). (De erről talán majd később bővebben, most még tart az utánaolvasás franciaország gótikus művészetének). Továbbá felmerült címként "Az élet utat tör" illetve az "Oda és újra vissza" - mintha csak Bilbot hallanám.., továbbá az "Elméletek megdőlése" cím, szóval végül egy egyszerű, de annál sokatmondóbb címet választottam, ami mögött "az ember ott van otthon, ahol otthon érzi magát" gondolat húzódik meg. :-) Nehogy elragadjon vmi szentamentalizmus.

Az otthon töltött egy hetemről sokat nem írnék (hisz nagyjából veletek voltam együtt, akik olvassátok a blogomat), köszönöm mindenkinek, akivel találkoztam, jó volt látni Titeket! Hát, ért otthon hideg is meleg is (voltunk például termálfürdőben), de azért a jó élmények voltak igazán többségben. Pár dolgot csak azért írok le, hogy később emlékezzek rá. Ja, igen, az elmélet megdőlés.! Szóval sokszor magamban és néha hangosan is kifejezésre juttattam az elmúlt években, hogy bármennyire is szeretem a kollégáimat, ők azért "csak" a kollégáim. Éreztem a vesztemet gondolom, szval fene ezt a gonosz szigorúságot, de amikor hazaestem a Ferihegyről és rögtön egy Koponyás igazán fergeteges házibulin találtam magam, ahol senki sem hányt kistálkába, szval ez a "kollégás" elmélet végleg megdőlni látszott.. :-) :-D Hmm, vigyázni kell, milyen társaságba keveredik az ember, ebből ez a tanulság. :-D 

Ja, igen, és a teljesség igénye nélkül még említésre méltó a másfél éves keresztfiam, aki az állatok hangutánzásának a mestere (szval azonkívül, hogy - jó keresztyénként - persze tudja mondani, hogy: "pabbácsi" és "ameny" :-D ), a "Mit mond az oroszlán?" kérdésre félelmetes üvöltés a válasz, ja, meg a "Mit mond a hal?" - tátogás. - Ezek csak a kedvenceim, legalább 100 állatot tud persze utánozni, meg amúgyis folyékonyan beszél, több nyelven is.

Szval zseniális volt a hét, visszafelé most nem annyira lelkesen jöttem már, mint augusztusban, bár pár dolgon meglepődtem. Egyik, hogy egy hétbe minden belefért, amit szerettem volna, hogy beleférjen, továbbá, hogy a végén már hiányzott a munka. 

Úgyh hazafelé a repülőn már szinte rutinszerűen ellenőriztem, hogy ég-e a jobb szárny (engem - gondolom direkt emiatt - mindig a szárny közelében és ablak mellé ültetnek), szval nem égett, nem törött le, pedig bizisten nem sok híja volt, annyira lengedezett. És hazafelé Beuvais-ból a buszon már azon kaptam magam, hogy nem csak a munka hiányzik, mint vmi elvont fogalom, hanem a betegeim és a kollégáim arca is. (Persze nyilván nem csak az arcuk, hanem mondjuk az "arcok". :-) Ja, és igen, ide tartozik, hogy még két hete jött egy új kolléganő Horvátországból aki igazán feldobta a hangulatot, az a típus, aki mindig mosolyog, sokat beszél és akkora a szíve, mint ő maga (nagy). :-)

És alig dolgoztam itt egy napot, kedd reggel odajött hozzám a főnök, hogy másnap, (azaz ma) lesz vmi nagy vizit, vmi integrációs, meg új kollégáknak az intézetet bemutatós cucc.., no, vártam, hogy mi lesz, hogy miért épp engem szemeltek ki erre, az jó kérdés, hisz a régi kollégák közül is alig voltak páran ilyenen, de lényeg a lényeg, hogy reggel nem munkába kellett mennem, hanem egy másik épületbe, a "kastélynál" találkoztunk, rajtam kívül még öten jöttek, egy-két ápoló, gyógytornász, logopédus vettünk részt ezen az integrációs prezentáción. Amúgy jó is, hogy engem vittek, mert a többi kolléga szerint unalmas, én viszont már előre is izgalmasnak találtam. Szóval kezdődött egy ingyen reggelivel, cserébe (ténylegunalmas) power pointos előadást kellett hallgatnunk az intézet anyagi helyzetéről vagy miről, sok szám volt benne, meg euró, meg fizetés, meg ilyenek, okosan néztem (ezt már középiskolai matek és fizikaórán elsajátítottam), szval néztem, okosan, értelmesen, vagy legalábbis így próbáltam nézni, aztán szerencsére vége lett és nem szólítottak fel.., úgyh aztán nyakunkba vettük a pavilonokat, azaz bejártuk az egész hatalmas intézetet, és mindenhova benyitottunk, mosolyogtunk, ők is mosolyogtak, bemutatkoztunk, ők is bemutatkoztak és kb minden harmadik ajtó mögött, ahova benyitottunk igen csinos ápoló lányok ültek, úgyh már ezért megérte. :-) Szval ez a része már izgalmasabb volt.

A mosoda huhh, az is király volt, akkora centrifuga van ott, hogy csak na, és nagyon stíröltem a lepedő szárító és hajtogató gépet, de nem sikerült meglesnem, hogyan hajtogat össze szépen az a hatalmas gép egy lepedőt. Csak azon értem tetten, amikor egy - már kész összehajtogatott lepedőt - kidobott a szájából. Király. Kéne ilyen otthonra is. Jah, egy kolléganőm meg begyűjött legalább ezer tollat, hegyezőt, szövegkiemelőt, elektromos cigit a ruhákban felejtett immáron kidobásra ítélt tárgyak helyéről. Ott negyed órát töltöttünk azzal, hogy tollakat válogattak a csajok. :-) Aztán voltunk saját magunknál is, azaz a mi tornatermünkben is, megnéztem hogyan tornáztatnak a kollégáim, hmm.. :-) ... hogy ezért mit fogok hnap kapni....

Ja, meg műszerész részleg, ahol a protéziseket gyártják, huhh, profi, nagyon profi...

Szval összességében engem közelebb hozott az intézethez ez a program, és mindenki tök kedves volt velünk, jah, meg VIP ebédet is kaptunk, úgyh jó nap volt, hnap meg végre munka!

Mi van még.. péntek délután és szombaton vállas továbbképzés, sport tekintetben most kitaláltam, hogy havonta 100 kilométert futni az jó lenne, ez heti 25, azaz 2-3 futásba belefér, ezt eddig is lefutottam, de így egy fokkal még jobb érzés, hogy tudom, mennyit futok, illetve egy lengyel kollégámmal erőnléti edzések is tervbe vannak véve, egyelőre azt egyedül csinálom. Aztán jön a síszezon is, ha minden igaz idén kétszer is el tudok jutni síelni, először egy kicsit Németországban, majd február elején a jezsu8-as fiataljaival - ezt komolyan úgy mondom, mintha öreg lennék - szval síelni a Francia Alpokba, csupa-csupa nagybetűvel, huhh, ezeket nagyon várom!

Keresek most itteni franciatanárt, egy kedves kolléganőm fel is ajánlotta, hogy franciázik velem, aztán majd vhogy természetben visszafizetem, ... csak kreatívan. :-D

Meg készülődök a Karácsonyra, nem tudom még, hogy milyen lesz, de eddig mindig történtek a dolgok, úgyh gondolom ezután sem lesz másként. Hangolódásként például PianoGuys-t hallgatok.. :-)

Na, mostanra kb ennyi, szép Adventet Mindenkinek és jó Karácsonyi készülődést! 

Sziasztok!

Itt is köszönöm, aki a párizsi események után rám írt, stb, hál' Istennek itt nyugodt minden, csak a kórház kapuja van azóta sötétedéskor már zárva.

Sok minden megfogalmazódott bennem a történtekkel kapcsolatban, de talán húgom írása jobban összefoglalja, mint én, hogy mit gondolok:

http://jmsz.hu/2015/11/neha-a-kezunk-bolcsebb-mint-a-fejunk/

Amúgy itt zajlik az élet, sok a munka, hétvégén pókerezés, palacsintázás, eredetileg "A palacsinta közösségteremtő ereje" lett volna a cím, de a mostanit inkább megkölcsönöztem. :-)

Szóval palacsintasütés, társasjáték, munka, munka, sport.

Legközelebb írok még a Reims-i katedrálisról is (köszönöm a hozzászólást, igyekszem majd - egy kis párizsi és reimsi katedrális összehasonlítással - enyhíteni a csorbát :-) illetve arról, hogy mi a különbség a "Marchez doucement á coté le mur!" illetve a "Marchez doucement á coté la mer!" között. :-)

Szép napot Mindenkinek! :-)

Nos, régen nem írtam már, s többen jeleztétek, hogy vmit kéne mán alkotnom, hát itt vagyok, csak gyűlnie kellett némi inspirációnak. :-)

A blogomat talán nagy költőnk soraival kezdhetném, miszerint "Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig énnekem, tudja Isten mi okból szeretem, de szeretem" - igen, itt a költő kifejezi, hogy maga se tudja miért szereti az őszt, hisz alapvetően az ősz nem király. Ezzel szemben a nyarat és a tavaszt részesíti valószínűleg előnyben, de hmm azért az őszben van vmi. Furcsa és megmagyarázhatatlan. Hogy mi. Hmm.. jó kérdés, talán nem kezdenék bele hosszabb filozofálásba, ..de talán kell hozzá némi életkor, nekem először kb 3 éve tűnt fel, hogy szép az ősz. S tudja Isten mi okból szeretem, de szeretem. 

Itt amúgy hozzátesz a dologhoz az idő megállása is, és az, hogy már október közepén november van, volt, az előző hónap szinte adventi ünnepélyességben telt, szürkeség, csendesség, hidegség, tér-időn kívül.

Most meg megkésve bár, de vénasszonyok nyarának örvendhetünk itt: amolyan pólós-rövidnadrágos (zokni-szandálos :-) szép időnk van. Ma ki is mentem fotózgatni fákat, meg a parkot, hát, aztagyereberózsám: szép. (Képek alább).

Amúgy az élet kezd beállni, szép és szürke egyformaságba, a napok egymásba folynak, megy a munka. De azért mindig történik vmi:

Azt hiszem onnan vehetném fel a fonalat, hogy Luca húgom meglátogatott. (Ő is jó kis túrát tesz meg, gondolom kívül-belül: Brüsszel, Taizé, Párizs, s végül a menekültek segítése vmi déli határnál). Jó idő híján nem nagyon mozdultunk ki azon a hétvégén, de sokat beszélgettünk, sétáltunk a faluban, meg Luca főzött nekem levest, ami itt nagy kincs. (Ezek a franciák nem készítenek levest, fene a pofájukat).  Úgyh innen is: köszi Luca! :-) 

Aztán volt egy hétvége, amikor elmentünk Reims-be. Egy francia párral mentem, ők mindig hívnak, amikor vásárolni mennek, most is, mondták, hogy mennek az Ikeába, meg megnézik a katedrálist. (Keressetek is rá a Reims-i katedrálisra, gyönyörű szép, van olyan, mint a párizsi Notre-Dame)! Szval Ikeáztunk egy jót, pont király merőkanalat nem találtam - azt mindig kölcsön kell kérnem, ha úgy van - illetve még egy jó kis ikeás fotelen gondolkodtam, de aztán végül nem ruháztam be rá. Aztán séta a városba, katedrális, kebab. :-)

Este meg palacsintasütés, csak hogy ne feledjem el ezt a művészi szintre fejlesztett tudományomat, és igen, a palacsinta egy igazán közösségi dolog.! Pókereztünk is, s súlyos eurókba tettük meg tétjeinket. :-) Szegény lengyel párnak el is nyertem az első havi fizuját. De, hát aki szerencsejátékra adja a fejét, számoljon a következményekkel, nemde? :-) Najó, sajnos nem pénzben játszottunk, de azért zsír lett volna. :-) (Emlékszem, egyszer játszottam sok pénzben pókert, amikor Bazsával ott maradtunk a szigetközi tábor után - kenumaraton előtt, s szakadó esőben, miután az összes nyers tojás beletoltuk a bográcsba, de a vizes fa nyújtotta füstön valamér rántotta nem lett belőle, majd bevetettük magunkat a sátorba, az összes maradék készétel-konzervet hidegen megzabáltuk, meg mindent, ami úgy ámblokk maradt, aztán elővettük a tábor egész heti pénzkészletét, (a kenubérlés díját) a legendás sárga köcsögből és pókereztünk). :-)  Király. 

Hmm.. sok minden a fejemben volt, és sok minden a fejemben van, hogy miről s mit kéne írnom, hogy is volt... ...ezek egy részét nem nagyon lehet leírni, inkább - ahogy sokszor máskor is - a fő történések bennem zajlanak, s míg kívül igazán nem történik szinte semmi, belül igazi kalandokat élek át, épülök-rombolódok, hegyeket mászok meg és szakadékokba zuhanok, de ezt nehéz lenne elmesélni.

De, igen, megvan miről is akartam még szót ejteni: szval taktikai hiba volt, hogy nem hoztam magammal elég könyvet Franciaországba. Magyar könyvet. És épp már kezdett hiányozni az olvasás, hisz mindent - de tulajdonképpen otthon is, amióta internet s főleg laptopom van - gépen nézek, olvasok, s néha már a szemem folyik ki s zúg a fejem, pedig régen annyit olvastam papír alapról. Itt - amint megfogant fejembe ez a gondolat - két dolog szaladt rögtön a segítségemre: egyik a Lucától ellejmolt Gyűrűk Ura - A két torony!, a másik meg egy kedves kollégám "könyvtára", ami egy igazi kis magyar könyvtár, el is kezdtem a könyvkölcsönzést az elejéről, és - szinte már nem is olyan meglepő módon, "véletlenül" - olyan könyvekre bukkantam rá, amilyenre épp szükségem van. (Az talált rá, akire nem számított; olyasvalaki, akire a legkevésbé sem gondolt volna: egy hobbit: Zsákos Bilbó a megyéből)! Ejj agyam de csapongsz..

Szval és ami jó ezekben a könyvekben, hogy történet-beleélésben, fantáziálásban és szerepjátékban igazán jó vagyok - aki volt már velem a hegyekben, az tudja, hogy néha Aragornná vedlek át s közben - mint valószínűleg az említett hősünk is - a Gyűrűk Ura epic theme-jét dúdolva magamban. (Ezt persze nem mindig vallom be). Szval volt, hogy az utóbbi hetekben megint Aragorn voltam. Viccen kívül. S utána egy ideig athelas-al, (vagy ha arra volt szükség, karddal és szép szóval) gyógyítottam a pácienseket.. :-).

De a másik kedvencem Bear Grylls lett, komolyan azt az embert szentté kéne avatni! (Nem, nem szoktam túlzásokba esni, és nem szoktam túlzottan lelkesedni emberekért). De mindenesetre emelem kalapomat előtte, igazán nagy forma, most olvasom a második könyvét, ezek alapján igazi jó ember, s jó keresztény, s sokat tanultam tőle a komfortzónán kívüli életről. Ahol tulajdonképpen az Élet kezdődik. Zseniális, ajánlom a könyveit mindenkinek, aki fel akarja rázni magát, vagy épp egy kis plusz motivációra van szüksége.

Igen, és amiről még szót akartam ejteni, ami egy folyamatos harc: a francia nyelv, szinte már bevehetetlen várként magasodik előttem. De időről időre mindig ostrom alá veszem. :-) Azonban van, hogy az "ellenségnek" adom fel magam, s pillanatnyi őszinteségi rohamomban az öltözőben - csak hogy megtörjem a csendet - elárulom a vezető gyógytornászunknak, hogy néha egy szót se értek, amit mond, csak buzgón bólogatok. Hát, nem volt tőle elragadtatva (bár nyilvánvalóan hozzá van szokva a helyzethez, hisz egy egész kórházi stratégia épül a külföldiek munkájára, s mivel elég nagy a fluktuáció, kommunikációs problémák folyamatosan vannak), szval aztán mentve, ami menthető, tisztáztam, hogy persze a "kulcsszavakat" azaz a lényeget mindig értem. Persze...

De a betegekkel jól elboldogulok, és sokat tanulok tőlük és nevetek velük, az egész magyar és francia konyhát már átbeszéltük, és tartozom többeknek a gulyás receptjével.

És, hát igen, az afáziám még mindig megvan, úgyh mókás lehet, amikor a bordásfal előtt egy afáziásnak afáziásként, amolyan vak-vezet világtalan stílusban terhelést próbálok gyakoroltatni némi PNF módszerrel megspékelve. Gyönyörű. :-)

Lassan be is fejezem a mait, huhh, de előbb még képek, a tanuláságos történet csak utána következik...:-)

Azaz: futások, és "napom az iskolába" képek következnek.

A Marne - egyik utamon az állomás felé fotóztam, tipikus francia falu, és a Marne.. ahol tavasszal, ha minden jól megy, kajakozni fogok! Álomsima víz.

Futás közben fotózott képek, bámuló tehenek, és szép tájak:

A szemközti dombon látható kanyargós úton szoktam a szőlőhegy túloldalán lévő állomáshoz sétálni:

És Villiers Saint Denis:

Őszi képek először is a minden reggeli lépcsőm:

A lépcső tetején a kedvenc fáim:

S errefelé szoktam kajálni menni, szemben a "kantin" épülete, egy másik pavilonban:

A kórház mögött őszülő szőlő és út:

És a kerítésen belülről ismét a kórház gyönyörű parkja:

Amúgy meg jó formában vagyok, ez jó hír. Testi-lelki-szellemi -ben egyaránt, a 65 kilós egykori csúcsformámat lassan megközelítem :-), köszönhető a futásoknak, a szobámba becipelt nehéz fadaraboknak, a fejemben a Himalája lebegő képének, a falamon egy titokzatos valakinek, a kincset érő barátaimnak és a csendnek, ürességnek. 

És igen, a tanulságos történet: :-)

Szóval Kutner "papának" igaza volt. Amikor 13 évesen a földrajz órán elkerekedett szemmel hallgattuk ahogy tanárunk teljes beleéléssel és igen nagy hangerővel prezentálja földi életünk haszontalanságát és az univerzum nagyságát a következő szavakkal: "Node PAPA!!! Ha a Föld ekkora (itt mutat vmi borsószemet) és a Nap ekkora (gondolom itt vmi narancs lehetett), akkor mi csak bolhaszarok! vagyunk hozzá képest. És milyen igaza volt. És alább a videó, amiről ez eszembe jutott:

https://www.youtube.com/watch?v=17jymDn0W6U

Zseniális és hátborzongató. (Mi meg itt a földön futkosunk, okoskodunk és fenemód fontosnak érezzük magunkat, pedig... lsd.: Kutner "papa").

Ahogy ez is, a Jelenits István írta - sok-sok diáknapunk alatt gépiesen elmondott - ima szövege is sokszor eszembe jut:

"Uram, Istenem! Tiéd az éjszaka és Tiéd a nappal! Kezed műve a hajnali harmatcsepp és a Nap! Add, hogy ma egész nap jókedvű és tiszta legyek! A Világosság fia! Köszönöm, hogy Vagy és hogy megteremtettél engem is! Légy mindig jó hozzám és Te irgalmas Szereteted ragyogjon mindig fölöttem! Óvj meg a bűntől a mai napon, tölts el a Te Lelkeddel, jó akarok lenni, hogy örömöd teljék bennem, és Szeretni akarlak Téged, Uram! Amen."

No, itt az idő, megyek futni egyet! 

Üdv Mindenkinek!

Sziasztok!

Nos, régebben írtam már, most hmm ez a blogbejegyzés egy minden különösebb átgondolás nélküli sztorizás és gondolathalmaz lesz, egyébként szeretem a történeteket átgondolni, mielőtt leírom és keretes vagy épp Balzac-i formát adni neki.

Szval szépen zajlik itt az élet, lassan - ahogy írtam is - megérkezem, amit onnan lehet felismerni, hogy:

Jééé fütyülök munka közben!!! - ez csak azért érdekes, mert ez teljesen spontán szokott elindulni, otthoni kollégáim tudják, hogy munka közben más állapotba kerülök: munkaállapotba. Se nem látok, se nem hallok, fejemben a következő gyakorlat, a következő beteg, és az ehhez való megfelelő szinkronizációt a fejembe különböző helyekről kerülő zene segíti. Hogy honnan jön a zene: jó kérdés. De megvan. Ez ugyebár önismeret, míg amikor elkezdtem dolgozni, és sejtelmem sem volt róla, hogy egyáltalán van ilyen tulajdonságom, (vagy inkább képességem), hogy munkatevékenység közben fütyülök, sziszegek, énekelek, szval amikor felhívták rá a figyelmemet, még nem foglalkoztam vele, most néha megállok és megkérdezem magamtól, hogy miért pont az "Ajjajjaj c slágert dúdolom a Quimby-től.? És simán lehet, hogy azért, mert fél perccel ezelőtt ráléptem egy beteg lábára és magamba ajjajjaj-oztam. Természetesen ez egy légből kapott példa, de kb így működik az agyam. C'est bizarra. Sőt: pas normal. :-)

De - hogy tovább értelmezzem önmagamat - vagy vallási témájú dalon csípem el magam, kedvenc slágerem a "Szavad Uram lámpás" kezdetű Útkereső himnusz, de gyakran előjön az István a királyból egy fohász: "Szólj, Istenem, adj most jelt énnekem, adj erőt küzdenem, mutasd meg életem értelmét..." (általában ez "be is jön", azaz van jel, van erő és van értelem. :-) 

De még honna kúsznak elő dalok.. Általában fütyülős pörgős számokra jobban megy a munka, pl a PASO-tól a Tenkes kapitányára szoktam kitalálni a legprofibb gyakorlataimat. :-) ...vagy vmi pörgős remix a Class fm legújabb slágerei közül. 

Kicsit itt jó is meg rossz is a helyzet: azaz megy a zene napközben. Így ha nem is a magam által kreált dallamot, de legalább a háttérzenénket tudom spontán füttyömmel kísérni, és a francia alapigék szótárába be is került rögtön a "siffler" szó, igen, ami nem más, mint fütyülni. Úgyh szoktam mondani a pácienseimnek, hogy: Je siffle. Azaz: fütyülök. :-) Tökéletes. Ennél csak az a jobb, amikor franciául mondok viccet, de mivel az önmagában is vicces, ezért úgyis szakadunk a végén. És komolyan hmm az humorhoz kell némi életbölcsesség, de én szakadni szoktam néha egy-két 50-60-70 éves betegemmel. :-D Huhh. 

Az egyik alapviccem - illetve igazából az összes - a hazugságon alapszik. Azaz: hazudj jól. Ezt ilyen 100 éves néniknél szoktam eljátszani, hisz bókolásban is jó vagyok (a 100 éveseknél. A többibe még fejlődök. :-)

Szval van az a beteg, aki már az elején azzal büszkélkedkik (vagy épp védekezik) (az egyébként igen megerőltető gyakorlatok ellen), hogy ŐŐ bizony, akár hiszem, akár nem: 100 éves. (Persze én ezt már előre megnézem, a kórlapban és elgondolkodom, amikor mondjuk ezt látom, hogy: szül.: 1932.01.27 - hogy miért is kell - és most elnézést a 80 feletti maratonfutóktól, akik örök formában vannak - szval hogy miért és mit is fogunk tornázni a végtelen aranyos, kedves nénivel, bácsival. De lelkesek! És, hogy szavamat ne feledjem, nevük helyett rögtön az életkorukat mondják --- ááá igazából én terelem oda a szót.... hogy utána azt mondjam, hogy Na ne mondja, tuti, hogy csak 40 éves, én 40 évesnek néztem.! Hála Istennek eddigi pályafutásom során 10-ből 10 veszi a lapot, és innentől kezdve buli a hangulat! Közösen táncolunk a járókorlátban az aktuális slágerre. :-)

De a legjobb (a sziszegve) fütyülésben mégis az, hogy a betegek számára, a magam számára vagy épp otthon a 4-6-oson mellettem kapaszkodók számára örök rejtély, hogy ebben az okos, nagyon okos telefonos világban ugyan kinek a kinek a rohatt telefonja szól: mert nem az enyém, nem a másik, nem a szomszédé, zenét se hallgat most senki a közelben, de ez a hüje fütyülés mégis, mégis itt szól a fülembe.! (...Hmm, boccs, csak én sziszegek). .. :-) Na, kinek mik az apró örömök az életben. ... :-)

Szval lényeg a lényeg, fütyülök, pörög a munka, kedvesek a betegek. És szépen megtanulják hajlítani-nyújtani a térdüket, megerősödik a quadricepsük és egyedül lépcsőznek, avagy: Flexion-Extension: 60°-10°, Mobilisation passif et active; Renforcement musculaire: travail active exercises sur la table et entre les barres paralelles avec les obstacles. Marche aves 2 cannes, monte est descende sur l'escaliers. Csodálatos. :-)

Vettem porszívót. 

Szóval hihetetlen apró örömök vannak. 

Ha vallásos-hitbeli megközelítésben értelmezem a külföldi létet, vagy létemet (de ezt otthon sok ismerősöm megerősítette), szval hogy miért is érdemes kijönni, egyéb nyilvánvaló - mint szakmai és egyéb érdeklődés, tanulás, kultúra, nyelv, pénz, tapasztalat - mellett, ezt leginkább most a sivatag vagy barlang-hasonlattal jellemezném. Vagy egy nagyítóval. 

Szval a sivatag önmagában nagyon szép. Messziről olyan sivatagosnak tűnik: "nincs ott semmi!" - és ha most a bibliai témát vesszük elő, amit én tapasztalok a saját bőrömön most: Igen, a sivatag az Istennel való találkozás helye. És igen, a sivatag a megkísértettség helye is. Épp azért, mert nincs itt semmi. És ebben a semmiben "megszólítva" lehet Lenni. És megkísértve is. 

És hogy nincs a sivatagban semmi? A semmi közepén lehet, hogy hamarabb észreveszi az ember azt a kis, árnyékot adó cserjét, amit amúgy senki sem venne észre az erdőben, vagy bárhol máshol. Vagy egy virágot, ami itt is élni akar, és még szép is. Vagy talán itt ízlik legjobban a Víz. Azaz - hogy az általam nagyra becsült filmkritikust: Szirmai Gergelyt idézzem: szval hiába panaszkodunk jobbra-balra, azért az, hogy a víz - magától!? - idejön, bemegy a házamba, felmegy a negyedik emeletre, majd szépen kijön a zuhanyból, és még közben valahogy meleg is! - szval ez azért nem egyértelmű. Szval lényeg, hogy sokszor úgy érzem itt magam, mint egy nagyítóval járkáló sivatagi kutató, aki néha szenved azért a melegtől, de mért is ne szenvedne, ha egyszer meleg van, de ha talál egy forrást, akkor a víznek új dimenziói nyílnak, ezt a bogarat meg eddig észre sem vettem, híjjnye, ennek 7 lába van? Aztaaa..! :-)

Vagy a barlang hasonlat, - aki eddig bírta, már olvassa tovább - szval kb másfél hete jutott eszembe, hogy a barlangban, egyedül, a remete sok-sok mindenre rájön...

...de azért néha a barlangban kr........aaaa sötét van.!!!! És hideg, és ismeretlen, és félelem. 

Há, de valamér mégis ottmarad a remete, talán megéri neki...? :-) Ki tudja. Egyszer majd megkérdezem.

Hol is tartottam. Porszívó. Igen. Életembe nem porszívóztam ilyen jót,  mint most. Eskü. Pedig szeretek porszívózni.

Bicikli. Szval gyaloglás helyett kaptam kölcsbe egy bicajt. Örültem neki biza. És egy jót vásároltam.

Jellemző az itteni boltokra, hogy traktorszereléshez minden van.

Következő tétel a hajnyíró gép lesz, mert nő a hajam, mint Sámsonnak és már nem bírok mit kezdeni a nagy erőmmel. :-)

Éésss - mennyi mindent nem írtam még le, de most vagyok lendületben, szval: franciaóra.

Vagy erről írtam már? Szval lényeg a lényeg, hogy beindult a francia kurzus. Ez azért jó, mert ingyen van, azaz szabadság jár érte. Ez eddig jó is lenne. Kétszer egy héten, este 5-7-ig. Persze ilyenkor már hullafáradt mindenki, de azért beleerőltetjük magunkat az iskolapadba, és a hangulat szerencsére gimis. Vagy általános iskolás. A tanárnőről annyit, hogy persze román, nem francia, persze nincs akcentusa, és persze jól tanít. Azaz leül az asztalhoz és szavakat diktál, kb így: kutya .....(10mp csend)...... macska ............ autó ........... és ez az óra. Se kijavítás, se megbeszélés, illetve megbeszélgetünk mi mindent az óra közben, de a franiaórának sok értelme nincs, bár igazából szórakoztató, és a tanárunk az egész életét elmeséli nekünk, én mindenesetre hanganyagként hasznosítom az órát, azaz néha fülelek, amúgy meg szépen tanulok az itthonról hozott saját könyveimből.

Deviszont. Most már van vki, aki otthonról tanít franciát, skype-on keresztül, no az hasznos, ha minden igaz, minden héten egyszer lesz ilyen, talán többször is!

Úgyh francia class-fm-et hallgatok, francia kurzus itt, skype-os tanítás otthonról, francia mindenütt, közben még lengyelül is tanulgatok (ha már csak lengyellel vagyok itt az apartmanba összezárva) szval nem értem miért mászkálnak bogarak a fejembe és mért zúg a tenger ááááááá.

Itt amúgy itt az ősz. És jó az illata. Ez valahogy megmaradt ma, szval de télleg hmm igazi jó őszi-erdő illat van, komolyan tökkirály!

Most alszok asszem, Mindenkinek Irdatlan szép hétvégéét!!! :-)

Jó hírek, most röviden:

Bekapcsolták a fűtést! (Így a 18-19 fok helyett (eddig a villanyrezsóval fűtöttem) most 22 is van, sőt néha 23!).

Nincs rezsi! (Azaz biztos van, de nem én fizetem. :-) Így - többek között - lehet fűteni villanyrezsóval. Továbbá sokat feredni forróvizben. 

Ha nincs más, lehet egy székkel is funkcionális tréningezni! és karban tartani a test izmait. (Az elszakadt gumiszalagot most tehát székkel, a kórház területéről csórt különböző fadarabokkal és végtelen kreativitással pótolom :-).

Ebédre sokat lehet enni! (Ehhez egy kis helyismereti útmutató: minden itt dolgozónak, aki a kantinban eszik, négy egység kaja jut 2.4 euróért. Ez alatt az összeg alatt nem is lehet nagyon fogyasztani, de ezért a pénzért négy egység: egy tál főétel (egy hús és köret), saláta, gyümölcs, desszert, kifli, stb, vmi, - azaz ezekből négy - jut: elég nagy a választék. Deszóval a lényeg!: Ha a tányérodat, úgy megrakod, ahogy nem szégyelled (én pl így csinálom), akkor azért nem számolnak fel pluszba! Azaz: mindent ami ráfér a tányérra, plusz desszert, uzsi, alma. Nekem ez adja. :-) És néha úgy jóllakok, hogy estére meg sem éhezem. Max egy kis fromage... egy kis alma.. esetleg vmi finom veresborral ha úgy van.. és kész. :-).

Ha nem esik, akkor süt a nap! (És - mások is mondták - itt vhogy máshogy esnek a fények, szval amikor süt a nap, nagyon szép minden. Amikor nem süt, akkor is).

Jöttek új kollégák! (négy lengyel fiatal, két srác - két lány, jófejek!, ja, és végre van most pár ember, akinél jobban tudok franciául! :-)

Utolsó hír, hogy megérkezett a lelkem! (Bringával jött ezek szerint, mert kb egy hónap az út ide nyugis tempóban, ha jól számolom).

Azaz - az egészséges mértékűnél nagyobb - honvágyam nincs, jó itt!!

:-)

Hála Istennek, Istennek!

Hja, és Krisztu, ha olvasod a blogom, ezzel ugratom mostanság a kollégákat a tornateremben: Que est-ce que tu fais? :-) (Igaz, hogy olyan jó kollégáim, mint az OORI-Kop-on nem lesznek, de azért jó a hangulat!! :-).

Ja, és egyes Sajtok szélét le kell vágni! Néztem ma a tányéromban, hogy mi ez A hatalmas bűz. Sajtszelet. Na, hagytam is, ilyet én nem eszek. Aztán vki felvilágosított, hogy vágjam le a szélét. Bűz elmúlt, íz maradt. Azér remélem hnap lesz vmi rendes paprikás csirkepörkölt. :-D

És igen, a párizsi asszonyság ismét elcsábított.

Képes vagyok érte szombat reggel igen motiváltan ébredni, gyalogolni az állomásig, és voilá! - Párizs. A mosoly ilyenkor feltételes reflexként jelenik meg arcomon, és irány..! 

Megnéztem a héten franciául több filmet is, többek közt - saját magam számára állított kötelező darabként - Amelie-t. Úgyh merre is, merre is, az első utam a Sacra Coeur-hoz vezetett, ahol a filmben a főhősnő földre rajzol t nyilakkal irányítja kedvesét a Sacra Coeur lépcsőjén felfelé! Igen, most megfigyeltem, a szobor, ahol az "ujjat vagy nem ujjat" kell nézni, nem volt ott.. ..De mindenesetre szép idő volt nagyon! A betegeim szerint szombaton eső, vasárnap több napsütés volt várható Párizsban, én felkészültem mindenre, napszemüvegre nem. Ragyogó szép idő tehát, le is ültem a Sarcra Coeur alatti téren egy padra, nézegettem az embereket és feredtem a napfényben. :-) 

Utcazene, napsütés, turisták.

Majd uzsgyi, fel a Sacra Coeur-hoz, innen igen szép kilátás nyílik Párizsra, csináltam is pár fotót, ..majd a bazilikába is benéztem megint és - múltkor észre sem vettem - szóval ismerősök is vannak, Kis Szent Teréz szobra rögtön az első, amelyik szembejön!

De a Sacra Coeur-nél jobban érdekelt most a mellette-mögötte lévő, kisebb templom. Megkerültem tehát egy nagy háztömböt, innen lehet bejutni, a már egészen más hangulatú Szent Péter templomba... itt már kevés turista, szép, imádságos hely. És ajándékként itt Mária szobra mellett egy Kis Szent Teréz ereklyét is találtam. Zsebre is tettem. :-) Uggyan...

Majd, hova-hova, metrózni nem akarok, belőttem már fentről, hogy merre is kell menni a város felé, estére kiszemeltem magamnak a fél7-es jezsu misét..! 

Hát, a Sacra-Coeur-tól azért arrébb van a város.... úgyh mentem, ahova mentem, általában mindig arra, amerre épp zöld volt a lámpa, vagy ha így jobb: amelyik utca "hívogatott" :-) 

Hát, kellett vagy egy óra, mire átverekedtem, átbolyongtam magam a belvárosig, de cserébe adott Párizs egy Palais Royal-t. Gyönyörűséges.

(Közben agyam kattogó gondolatai kihangosítva:

- Nehéz néha azért, hogy ezt a sok szépet nincs kivel megosszam. Azaz szép egyedül barangolni Párizsban (Ez a tárgyam). - hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem. Szabadnak és boldognak érzem magam, igen, Szabadnak, ez a szó jól jellemez. (Ez az érzésem). És talán most ennek van itt az ideje. Belégzésnek. De hiányzik sokszor Valaki (ki tudja ki?) (Ez a személyem). - mellőlem. De majd annak is eljön az ideje. - )

És nemtom mi lesz a vége, de - mise helyett - hagytam magam elcsábítani az Eiffel toronnyal. Odafelé még átsétáltam a Louvre előtti kerten, a Jardin des Turileries-en, lőttem pár fotót, és mire odaértem a párizsi csúfnevén "Öreg hölgy"-höz, (aki egyébként sztem még igen jól tartja magát :-), szval este is lett, ekkorra már a lábamat is lejártam, így irány haza!

Napi sport pipa, az állomásig kétszer hat km, és Párizs is megsétáltatott, húzta az agyamat, vagy épp az orromnál fogva vezetett :-), de ott is meneteltem vagy tíz km-t. De este jól is esik a szőlődombokon a sötétben átvágni, ilyenkor rendezem a gondolataimat, és persze ha valaki megdobna egy autóval, nem utasítanám vissza, de mindig rájövök, hogy a gyalogos ember cserébe a fáradtságáért sok mindent kap ajándékba, amit autós társaik nem tapasztalnak meg. Részben tehát tudatosan nem autózok, részben elvből, de lehet, h csak azért, mert nincs autóm. :-)

És az ittlétről megint, mert egyelőre a hétvégék és a hétköznapok azért eléggé kontrasztosak, szóval a hétköznapok itt eléggé csendesek, sok mindent nem lehet csinálni, de mire véget ér a munka, igazából már nincs is kedve, energiája az embernek kimozdulni. Ez a hét például elég kemény volt, rengeteg most az új beteg, távozó, felvételi lapokat kellett írni sokat, megjegyezni a francia neveket, rohangálni a betegek után, lelket önteni, tornáztatni, megoldani, vizitelni. Fárasztó. Nem is tudom, hogy hogy csinálom azzal a minimális franciatudásommal, amim van. (Zseni vagyok lehet. :-)

Igyekszem az "arany középutakat" tartani, hogy "életben maradjak", azaz páldául az evés-alvás-ima-kikapcsolódás-t helyére tenni, időt szánni rá. És nehéz arányban tartani a lemerülés-töltődést.. Igen, ha úgy vesszük, eddig inkább lemerültem.. Az első hónap egy nagy-nagy lendület volt! ..most pénteken mint akit agyonlőttek úgy aludtam el munka után.. és érzem is, hogy zúg a fejem, alakul át, sercegnek az agyi idegsejtjeim, régi kapcsolatok megszűnnek, újak születnek, csodálom is, hogy az agyam zúgása nem hallatszik ki.. ...még senki sem szólt... ki tudja..? Végülis a fütyülésemet sem szoktam érzékelni. :-)

Szóval azon gondolkodtam, hogy igen, de akkor miből töltődök. A betegeknek inkább adok.. de nem, ez nem igaz! Igenis töltődök belőlük. Sőt, hihetetlen, hogy milyen apró dolgok tudnak tölteni. Egy mosoly, egy 85 éves néni arcáról. Egyetlen mosoly. 

Egyetlen szó. 

És így visszagondolva, érdekes, hogy a munkában töltött négy és fél év alatt melyik arcok, melyik betegek arcai ugranak fel először... nem feltétlenül az, akivel a legtöbbet foglalkoztam. Először mosolyok, sőt szinte csak pozitív emlékek jönnek fel a múltból. Egy mosoly, egy szó: ezek örökre megmaradnak., nyomot hagynak, köszönöm agyam, hogy ezek az "erősebb" emlékeim! Persze, ott van az ellenkezője is. Egy szó, ami oda üt, ahol érzékeny vagyok, sok ideig visszhangzik bennem. Igen, a szó ölni és éltetni is tud. 

Végül azért voltam misén, ahogy előző héten a lengyelekkel megbeszéltem, ki is fogtunk rögtön valami ünnepi szentmisét, és így franciául azért eléggé hosszúnak tűnt... 

És tele van a környék katolikus templommal, egyik szebb, mint a másik, de a legközelebbi vasárnapi miséig mégis több, mint 20km-t kell autózni... kevés a keresztény.

Ja, és el is felejtettem, jöttek új lengyel kollégák, egyszerre négy is!, tegnap este mikor hazaértem még spontán sörözésbe keveredtünk, jó este volt! 

És még egy hír: elkezdtem böngészgetni, hogy milyen közösséghez lehetne csatlakozni Párizsban, találtam egy taizéi imaórát, ami havi egyszer, és hétköznap van (sajnos így nem játszik), illetve megtaláltam a párizsi jezsunyolcast. Ami itt jezsuhetes. :-) Hát, meglátjuk, hogy vasárnap este hogyan fog ez nekem beleférni.

Egyelőre a franciatanulásra akarok azonban koncentrálni, és utána erősíteni a közösség-keresés szálat!

Aki tehát skypon keresztül szeretne velem franciázni, az jelentkezzen! :-)

Pont. :-)

Mindenkinek igen Szép hetet! :-)