És igen, a párizsi asszonyság ismét elcsábított.

Képes vagyok érte szombat reggel igen motiváltan ébredni, gyalogolni az állomásig, és voilá! - Párizs. A mosoly ilyenkor feltételes reflexként jelenik meg arcomon, és irány..! 

Megnéztem a héten franciául több filmet is, többek közt - saját magam számára állított kötelező darabként - Amelie-t. Úgyh merre is, merre is, az első utam a Sacra Coeur-hoz vezetett, ahol a filmben a főhősnő földre rajzol t nyilakkal irányítja kedvesét a Sacra Coeur lépcsőjén felfelé! Igen, most megfigyeltem, a szobor, ahol az "ujjat vagy nem ujjat" kell nézni, nem volt ott.. ..De mindenesetre szép idő volt nagyon! A betegeim szerint szombaton eső, vasárnap több napsütés volt várható Párizsban, én felkészültem mindenre, napszemüvegre nem. Ragyogó szép idő tehát, le is ültem a Sarcra Coeur alatti téren egy padra, nézegettem az embereket és feredtem a napfényben. :-) 

Utcazene, napsütés, turisták.

Majd uzsgyi, fel a Sacra Coeur-hoz, innen igen szép kilátás nyílik Párizsra, csináltam is pár fotót, ..majd a bazilikába is benéztem megint és - múltkor észre sem vettem - szóval ismerősök is vannak, Kis Szent Teréz szobra rögtön az első, amelyik szembejön!

De a Sacra Coeur-nél jobban érdekelt most a mellette-mögötte lévő, kisebb templom. Megkerültem tehát egy nagy háztömböt, innen lehet bejutni, a már egészen más hangulatú Szent Péter templomba... itt már kevés turista, szép, imádságos hely. És ajándékként itt Mária szobra mellett egy Kis Szent Teréz ereklyét is találtam. Zsebre is tettem. :-) Uggyan...

Majd, hova-hova, metrózni nem akarok, belőttem már fentről, hogy merre is kell menni a város felé, estére kiszemeltem magamnak a fél7-es jezsu misét..! 

Hát, a Sacra-Coeur-tól azért arrébb van a város.... úgyh mentem, ahova mentem, általában mindig arra, amerre épp zöld volt a lámpa, vagy ha így jobb: amelyik utca "hívogatott" :-) 

Hát, kellett vagy egy óra, mire átverekedtem, átbolyongtam magam a belvárosig, de cserébe adott Párizs egy Palais Royal-t. Gyönyörűséges.

(Közben agyam kattogó gondolatai kihangosítva:

- Nehéz néha azért, hogy ezt a sok szépet nincs kivel megosszam. Azaz szép egyedül barangolni Párizsban (Ez a tárgyam). - hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem. Szabadnak és boldognak érzem magam, igen, Szabadnak, ez a szó jól jellemez. (Ez az érzésem). És talán most ennek van itt az ideje. Belégzésnek. De hiányzik sokszor Valaki (ki tudja ki?) (Ez a személyem). - mellőlem. De majd annak is eljön az ideje. - )

És nemtom mi lesz a vége, de - mise helyett - hagytam magam elcsábítani az Eiffel toronnyal. Odafelé még átsétáltam a Louvre előtti kerten, a Jardin des Turileries-en, lőttem pár fotót, és mire odaértem a párizsi csúfnevén "Öreg hölgy"-höz, (aki egyébként sztem még igen jól tartja magát :-), szval este is lett, ekkorra már a lábamat is lejártam, így irány haza!

Napi sport pipa, az állomásig kétszer hat km, és Párizs is megsétáltatott, húzta az agyamat, vagy épp az orromnál fogva vezetett :-), de ott is meneteltem vagy tíz km-t. De este jól is esik a szőlődombokon a sötétben átvágni, ilyenkor rendezem a gondolataimat, és persze ha valaki megdobna egy autóval, nem utasítanám vissza, de mindig rájövök, hogy a gyalogos ember cserébe a fáradtságáért sok mindent kap ajándékba, amit autós társaik nem tapasztalnak meg. Részben tehát tudatosan nem autózok, részben elvből, de lehet, h csak azért, mert nincs autóm. :-)

És az ittlétről megint, mert egyelőre a hétvégék és a hétköznapok azért eléggé kontrasztosak, szóval a hétköznapok itt eléggé csendesek, sok mindent nem lehet csinálni, de mire véget ér a munka, igazából már nincs is kedve, energiája az embernek kimozdulni. Ez a hét például elég kemény volt, rengeteg most az új beteg, távozó, felvételi lapokat kellett írni sokat, megjegyezni a francia neveket, rohangálni a betegek után, lelket önteni, tornáztatni, megoldani, vizitelni. Fárasztó. Nem is tudom, hogy hogy csinálom azzal a minimális franciatudásommal, amim van. (Zseni vagyok lehet. :-)

Igyekszem az "arany középutakat" tartani, hogy "életben maradjak", azaz páldául az evés-alvás-ima-kikapcsolódás-t helyére tenni, időt szánni rá. És nehéz arányban tartani a lemerülés-töltődést.. Igen, ha úgy vesszük, eddig inkább lemerültem.. Az első hónap egy nagy-nagy lendület volt! ..most pénteken mint akit agyonlőttek úgy aludtam el munka után.. és érzem is, hogy zúg a fejem, alakul át, sercegnek az agyi idegsejtjeim, régi kapcsolatok megszűnnek, újak születnek, csodálom is, hogy az agyam zúgása nem hallatszik ki.. ...még senki sem szólt... ki tudja..? Végülis a fütyülésemet sem szoktam érzékelni. :-)

Szóval azon gondolkodtam, hogy igen, de akkor miből töltődök. A betegeknek inkább adok.. de nem, ez nem igaz! Igenis töltődök belőlük. Sőt, hihetetlen, hogy milyen apró dolgok tudnak tölteni. Egy mosoly, egy 85 éves néni arcáról. Egyetlen mosoly. 

Egyetlen szó. 

És így visszagondolva, érdekes, hogy a munkában töltött négy és fél év alatt melyik arcok, melyik betegek arcai ugranak fel először... nem feltétlenül az, akivel a legtöbbet foglalkoztam. Először mosolyok, sőt szinte csak pozitív emlékek jönnek fel a múltból. Egy mosoly, egy szó: ezek örökre megmaradnak., nyomot hagynak, köszönöm agyam, hogy ezek az "erősebb" emlékeim! Persze, ott van az ellenkezője is. Egy szó, ami oda üt, ahol érzékeny vagyok, sok ideig visszhangzik bennem. Igen, a szó ölni és éltetni is tud. 

Végül azért voltam misén, ahogy előző héten a lengyelekkel megbeszéltem, ki is fogtunk rögtön valami ünnepi szentmisét, és így franciául azért eléggé hosszúnak tűnt... 

És tele van a környék katolikus templommal, egyik szebb, mint a másik, de a legközelebbi vasárnapi miséig mégis több, mint 20km-t kell autózni... kevés a keresztény.

Ja, és el is felejtettem, jöttek új lengyel kollégák, egyszerre négy is!, tegnap este mikor hazaértem még spontán sörözésbe keveredtünk, jó este volt! 

És még egy hír: elkezdtem böngészgetni, hogy milyen közösséghez lehetne csatlakozni Párizsban, találtam egy taizéi imaórát, ami havi egyszer, és hétköznap van (sajnos így nem játszik), illetve megtaláltam a párizsi jezsunyolcast. Ami itt jezsuhetes. :-) Hát, meglátjuk, hogy vasárnap este hogyan fog ez nekem beleférni.

Egyelőre a franciatanulásra akarok azonban koncentrálni, és utána erősíteni a közösség-keresés szálat!

Aki tehát skypon keresztül szeretne velem franciázni, az jelentkezzen! :-)

Pont. :-)

Mindenkinek igen Szép hetet! :-)