Ó, Zarándok! Mondd, meg nekem, mi az a végtelen..? 

Jordánia, Amman. Most épp Bálint szobájában ülök, kint békés 25°lehet, és pihenek. Intenzív volt az előző négy nap, és mivel a következő két hét szintén elég intenzív lesz, így most úgy döntöttem: itt maradok és írom a blogot. Fényes reggelt Mindenkinek!

Az első benyomásom Amman-ról (amit már nagyon vártam, hogy eljöjjön, mert így is este 11.45 helyett, hajnali 1 órára érkeztem meg) a vízipipa illat. Hmm.. megnyugtató. (Itt terült először mosoly spontánul az arcomra :).

Mert azért idejövetelem előtt voltak bennem gondolatok, vélemények, félelmek és előítélek a Közel-Kelettel, az arab világgal kapcsolatban melyek között a repülőgép kilövése, és egyéb erőszakos cselekmények szerepeltek; illetve persze egyedül utazni is mindig izgalmas - érzem is sokszor a gyomromban és tagjaimban - mely izgalom főleg a közösségi repülés "veszélyei" illetve persze a magas nyelvtudásom és az abban való bizalom, illetve bizalom hiányából adódik. 

Úgyh sikeres landolás: huhh, kiengedek a szorításból. Vízipipa illat a terminálban: mosoly és megnyugvás. :-)

Második benyomás: az emberek kedvesek. Öcsém is, aki kijött értem a reptérre, illetve a vízumügyintézők, ahol az országba való belépéskor a vízum mellett fotó is készül, pár kérdést feltesznek, és - mint először Jordániába lépőt - sok szerencsét kívánnak az ország felfedezéséhez. 

Este már csak betaxi és kaja és alvás. Az azért feltűnik, hogy sivatagban vagyunk. A levegő száraz, és poros. 

Másnap aztán irány a város! Amman jó nagy, innen az egyetemi negyedtől a városközpont van vagy 10 km, péntek van, azaz ünnepnap (itt péntek-szombat a hétvége) úgyh most a forgalom se durva annyira. Egyébként a forgalom és a public transport olyan arab-mediterrános, (azaz gondolom olyan, mint a világ nagy részén Mumbai-tól Amman-ig). A kocsik jönnek, sávok nincsenek, lábad van, zebra nincs, ha átmész általában túléled, ha unod ott a taxi, ha meg van időd buszra várni és ismered is, akkor van néha busz kb negyedóránként mutatóba. Bálintéknak van még néhány rettegett útkereszteződése pl a két és fél sávos körforgalom, hát az durva, de gondolom a hatodik érzék kialakul pár hét - hónap alatt..

Buszra várva, illetve az egyetemet és Bálinték lakóhelyét elválasztó főút. Pénteken. (Mint nálunk Vasárnap reggel 7-kor :-).

Aztán buszfogás, irány a belváros. Európaiként elég nagy a sokk, Amman szívében tömeg, szegénység, szemét, hatalmas lakatlan kőházak és hulladék van. Az illatokról szólva: egyik oldalról a szemét és csatornaszag, másik oldalról a gyros, a fűszerek és persze - szerintem -  a vízipipa-illattal - keveredik. Kutyák nincsenek, kóbormacskák vannak, amik rendszerint a kihelyezett gurulós konténerből ugranak elő, amikor melléérsz.

A hangulat egyébként jó, a közösségi létet az óvárosban és a piacon leginkább az "Insallah" - "Ha Isten is úgy akarja" légköre hatja át. Itt az embereknek két-három munkájuk van, megélni így is nehéz. A helyiek viszont támaszkodnak egymásra: a szűkebb és nagycsaládnak, ismerősöknek, barátoknak, kapcsolatoknak nagy a szerepe. 

Pár óra után biztonságosabban éreztem magam Amman központjában, mint otthon a Blahán, vagy a Nyugati aluljáróban. Az emberek figyelnek egymásra, a turistákat meg majdnem a tenyerükön hordozzák, random emberek szóba állnak velünk, üdvözölnek és kellemes ittlétet kívánnak. És biztos hozzájárul még a "biztonságos érzéshez", hogy részegek nincsenek, az emberek józanok és - egy-két kéregetőn kívül - nincsenek hajléktalanok sem. (Szégyen is ha kiderül, hogy a családodból valaki az utcán él). Inkább tehát nagy szegénység van, de nem hajléktalanság.

Vettem cipőfűzőt. :-)

Amman területileg egyébként Budapestnél nagyobb, és kis túlzással kb mindenhol ugyanúgy néz ki. Jellegzetes kocka alakú, helyi kőből épült 2-4 emeletes sárgás-fehéres épületek tízezrei a kisebb-nagyobb dombokon ameddig csak a szem ellát. Hatalmas és végeláthatatlannak tűnő a város. Az összlakosság 2011-ben 3, négy évre rá már 4 millió fölött volt, ami azt jelenti, hogy a Magyarországnál nem sokkal kisebb Jordánia lakosságának csaknem fele a fővárosban él.

A belvárosban hamar el lehet fáradni. Nagy a tömeg, az emberek hangtartománya a piacon az otthoni ötszöröse, a dudát kormány helyett használják az emberek, úgyh jól esik kiülni egy teraszra meginni egy jó török kávét és elszívni egy sishát. Bálinttal mi is ezt tettük. :-)

Hát, ez egy hatalmas élmény volt, vízipipázni és kávézni Ammanba, készítettem is videót róla, lehet, hogy majd felteszem azt is. :-)

A klíma állítólag ilyenkor - októberben - a legjobb: még meleg van, de a hőség már nem elviselhetetlen. A levegő inkább száraz (meg a városban szmogos), melege van az embernek, nekem a szám száradt ki inkább (lehet, hogy inni kéne), de meg nem izzadtam, pedig volt vagy 28 fok és hosszúnadrágban voltunk. Végül is ez egy sivatagra épült város... Bálinték mondják is, hogy ami hiányzik nekik: a víz és a zöld. Hát ezekből tényleg nincs sok, Budapest Ammanhoz képest egy arborétum, a Duna egy luxus, én meg a Lukács fürdőben egy valóságos víz-mágnás vagyok. :-) Itt az ivóvíz nagy kincs, a csapból például nem folyik. "Hivatalosan" lehetne inni, nagy tartálykocsik hozzák a vizet nap mint nap, ahonnan a házak tetején lévő hatalmas tartályokat töltik fel vele, majd innen folyik a víz a csapba, zuhanyba. Ezt lehet is használni fürdésre, mosogatásra, fogmosásra, inni azonban nem ajánlott. Ivóvíz boltban, 10 literes kiszerelésben a legpraktikusabb, itt ezeket használják.

Bálinték nappalija. Jobbra tiszta ivóvíz.

Ami még a száraz, meleg időn, a szegénységen, a vízipipa-illaton túl áthatja az egész környéket, az az iszlám. Azaz szó szerint "Isten akaratának való alávetés" vagy "Isten akaratában való megbékélés, megnyugvás". Persze nem meglepő, hogy az iszlám itt szinte kézzel fogható. Ott van az emberekben, az emberek között. Áthatja a várost, gondolkodásban és persze a napi ötszöri "imára hívásban" is: beleborzong az ember, amikor négyóránként felzeng a müezzin hangja ősi dallamokon, végigzengve a városon: „Allah a legnagyobb. Tanúsítom, hogy nincs más isten, csak Allah. Tanúsítom, hogy Mohamed Allah prófétája. Gyertek imádkozni! Gyertek az üdvösségre! Allah a legnagyobb. Nincs más isten csak Allah.” 

Az emberek itt nem csak vallásgyakorlók, hanem hívők. Az üdvösséget "egyszerű elérni". Öt dolog kell hozzá. A fenti hitvallás, napi ötszöri ima, böjt, adakozás és a mekkai zarándoklat. 

A müezzin hangjára kicsit megáll az élet, aki teheti imádkozik. Szőnyegen, kartonlapon, otthon, utcán, mecsetben, sikátorban. Akinek épp dolga van, a következő imára hívásig "bepótolhatja". 

Tény, hogy ma az iszlám a leginkább terjeszkedő vallás.

Kár lenne most vallási és teológiai kérdésekbe belemenni - Bálinttal úgy is belementünk, és aki még szeretne, nyugodtan keressen meg - de elelmélkedtem rajta, hogy milyen lenne Európa, ha napi ötször harangzúgás hívná össze az embereket, felhangzana az utcákon a Credo és a Dicsőség, az emberek imádkozni kezdenének az utcán, egyébként meg kérdések nélkül ráhagyatkoznának a Jó és Szerető Istenre...

Persze, persze ez nem ilyen, meg ez kereszténység és szabad akarat és inkább teológiát tanulunk a hittanórán, mint imát és gyakorlatokat. ..És kéne hozzá egy szegénység is, hisz egy átlag európai polgár kis híján mindent megtehet, önerőből el is érheti, dolgozni kell, biztosítás van, császárnak ami a császáré, Istennek ami az Istené: Vasárnap elmegyünk templomba.

Vasárnap voltunk mi is misén. Bálint mondta, hogy azért megható volt először hallani a csendes, de konok harangzúgást, amint imádkozni hívja az itt élő keresztényeket.. Kisebbségben erősödhet a hit, pláne, hogy itt muszáj - ha máshol nem, az embernek saját magában - állást foglalnia, hogy mit, miért, hogyan?

És egyébként ha kiderül - sőt rákérdeznek - hogy keresztény vagy - Bálint mondta - hogy megnyugtatnak, hogy ez teljesen oké, és örülnek is neki. Sőt - Bálint esetében - különlegesnek és pozitívnak tartják - hisz kevés gyakorló keresztény tanul arabot egy iszlám többségű ország egyetemén.

De beszéljenek a képek: mecset Ammanban és görög templom Madaba-ban:

Szombaton jártunk "vidéken" is. Lehet bérelni taxit (más megoldás kb nincs is), akiknek van bejáratott körtúrájuk, ilyenen vettünk részt mi is. A cég szerint megkaptuk a "best driver"-t, úgyh panaszra nem volt okunk :-), a körtúra állomásai: Madaba - ez egy város kb 20km-re Ammantól délre, ahol egy szép, mozaikos Ortodox templomot lehet megnézni; Nebo hegye - ahonnan a hagyomány szerint Mózes pillantotta meg az ígéret földjét mielőtt meghalt; Jézus megkeresztelkedésének helyszíne és a túra végén: fürdőzés a Holt-tengerben. :-)

Jó nap volt, sok reményt fűztünk hozzá, jól el is fáradtunk, kezdem is az elejéről.

A sofőrünk tényleg jó sofőr volt, jó barátságban a gázzal, a dudával és egyébként úgy mindenkivel az állomásokon. Bálintnak többször is a lelkére csomózta, hogy a cégük oldalán mindenképpen írjon majd róla jókat.:-) (Nem véletlen így, hogy "best driver" lett, bár lehet, hogy mindenki megkapja ezt az állandó jelzőt. :-)

Madaba szép volt, kiugrás, beugrás, imádkozni - főleg elmélyülni - sajnos nem volt lehetőség az állomásokon, benyomások, ingerek jöttek inkább. Ez a szép görög-ortodox templom, ami itt látható leginkább a 6.századi hatalmas mozaikjáról híres, ami a padlózatot borítja. Emiatt hívják ezt a templomot a "térképes templom"-nak is, hisz a mozaik Jeruzsálemet ábrázolja kiterítve.

Következő állomásunk Nébó hegye volt, ahonnan Mózes pillanthatta meg az ígéret földjét még halála előtt. Itt később egy szép - ferencesek által most is fenntartott - bazilika épült. A hegyen található még egy különleges alkotás: a rézkígyó ami az olasz Giovanni Fantoni műve: a Biblia szerint a zsidók 40 évi pusztában való vándorlása közben sokan meghaltak kígyómarásban, mire a nép könyörögni kezdett az Úrhoz, hogy védje meg őket a mérges kígyóktól. Mózes az Úr szavára egy botra tekeredett rézkígyót készíttetett. Akit megmart egy kígyó, de föltekintett erre a rézkígyóra, az életben maradt. 

És ím néhány kép. Sivatag, áspiskígyó és pusztaság.

Bálinttal egyébként azt beszéltük, hogy itt túrázni kéne, zarándokolni, bottal, saruval és így érinteni ezeket a "szent helyeket", átélni, és kapcsolatban lenni befelé, kifelé, fölfelé..

Nébó hegyéről aztán leszerpentineztünk a Jordán völgyébe. Sivatag, kő és kanyonok, sziklák mindenhol. A folyó környezetében már több a zöld, itt vannak a banán és olajfa ültetvények, a települések, falvak és az ősi nomád nép: a beduinok.

Jézus megkeresztelkedésének helyszínétől már nincs messze a tenger. A Jordán innen még 8-10km-t kanyarog a torkolatig, és a vize is sós már itt.

Jézus megkeresztelkedésének helye. Egy hely, ahol egy ember küldetést kap, indítást. Egy indítást teli "szeretettank"-al, teli tarisznyával: "Te vagy az én Szeretett Fiam!"

Autóval csak egy bizonyos pontig lehet menni, ahol jegyet lehet venni, van egy kis büfé és innen indul pár óránként a turistabusz, idegenvezetővel. A hely jól ki van építve, árnyas lugasokon keresztül lehet bejárni a területet, a legérdekesebb hely persze az a pont ahol állítólag Jézus keresztelkedett meg. Itt jelenleg nincs is víz - a Jordán északabbi részén lévő szabályozás és - gondolom - a felmelegedés miatt is.

Kicsit arrébb egy régi ortodox templom található, mellette egy hely, ahol ottlétünkkor is keresztelkedtek meg emberek a Jordánba megmerítkezve - az izraeli oldalról.

A Jordán túloldala - az egész Jordán itt akkora egyébként, mint egy nagyobb patak.. - már Izraeli ellenőrzés alatt van: Jordánia és Izrael között a Jordán határfolyóként funkcionál. Emiatt itt is katonák őrzik a területet, a zarándokcsoportoknak is együtt kell maradniuk. A helyi viszonyok - elsősorban a palesztinok és izraeliek között nem tisztázottak, a béke elég ingatag itt (is).

Lehet, hogy a helytől többet vártam spirituális értelemben. De talán ennek a titoknak az átélése, hogy "Ő, Jézus Szeretett Fiú" és "Te Bence, Te is Szeretett fiú vagy" nem egy helyhez, hanem szívhez kötött.

Jézus keresztelkedésének helye:

Majd irány a Holt-tenger.. A Holt tenger nagyon sós, lebegtünk is a víz felszínén rendesen, itt a víz nyolcszor! annyi sót tartalmaz, mint az óceánok általában. Volt édesvízi strand is a parton fölfelé, lent meg a Holt tenger, ami az egyik legmélyebben fekvő "tenger" a világon. A víz felszíne is kb 400m-el van a tengerszint alatt. Lebegni tehát lehet rajta, meg úszni, mint egy szárnyashajó és kb ennyi. Alámerülni itt - ellentétben a Jordánnal :-) - nem érdemes.. Aztán inkább az édesvizes medencéket választottuk és kipihentük a nap nagyját, aztán irány a taxi és vissza a város!

Holt tenger:

 Másnap meg - és ezzel még a helyi külföldi egyetemisták tiszteletét is kivívtam - egyedül buszoztam be a városba, ami azért megér egy misét, meg pár mondatot. A turisták, külföldiek itt inkább taxiznak, egyrészt a város teli van taxival, másrészt sokkal gyorsabb, és rögtön jön. A buszhoz kell egy kis helyismeret, bátorság de főleg türelem. Buszt kb 10p-negyedóránként látni, szóval nem túl sűrű, és ha fogsz is egyet, lehet, hogy másfelé megy. Ahogy Bálint mesélte családi vállalkozás lehet a nagyja, a busz akkor indul, ha már elég embert sikerül összegyűjteni. Van tehát egy sofőr és egy "terelgetős és pénzbeszedős" emberke, srác, aki tereli a népet és beszedi a pénzt. A buszt le lehet inteni, és meg is áll bárhol, ha kéred. Nő mellé férfi nem ülhet, ilyenkor addig sakkoznak, amig mindenki "jól ül". A viteldíj 35-45kurus, (100 kurus (piaszter) egy dínár, egy dínár 360Ft), úgyh a busz olcsó, ha kivárod és helyi, úgyh jól meg is néznek, ha felszáll rá egy turista. Én reggel kaptam a Bálinttól pár tanácsot, egy kis papírra angolul és arabul felírva pár helyet, úgyh fel voltam szerelve, intettem is le buszt és még valaki a buszból értette is, hogy hová akarok menni, lobogtattam az egydínárost, de nem kellett neki - és már ugrottunk is neki a forgalomnak, sofőr lábbal a gázon, kézzel a dudán, srác meg beszedve a kurusokat, kezeivel és zsebeivel "itt a piros, hol a pirost" játszva. Engem meg kétszer néztek meg: hátul ültem, úgyh az egész busz hátranézett: egyszer, hogy akkor menjek előre fizetni, egyszer meg, hogy akkor most nem szállok le..? Kellett volna.. el is vitt a busz vmi alagútba, amit nem ismertem, de kisebb tájékozódás után irányba is vettem a citadellát. Ennyit a buszokról. :-)

A citadella egy elég központi magaslata a városnak, itt ősi romok és egy Herkules templom maradványi láthatóak és szép kilátás a városra, lőttem is pár fotót.

Majd irány az óváros, bele a forgatagba, szeretem az ilyen valahol a szuvenír shop és a bolhapiac közötti történeteket, vettem is pár dolgot, majd ettem egy jó gyrost és buszozás haza! Aznap már csak aludtam...

Sisha, kávé, busz, gyros, miről nem beszéltem még... ja igen! A kaja. Humusz - sokszor jó olajos - kenyér, saláta, falafel, csirke, krumpli, padlizsánkrém.. kb ilyeneket kipróbáltam, ami most hirtelen eszembe jutott. Ettünk Jemeni étterembe, na ott, pl ülve lehetett enni, és ez a tunkolás zseniális, meg a nagy lepény-kenyerek. Sztem így kéne mindent enni: kézzel. Ezentúl csak tunkolni fogok :-) és - bár azt nem a helyiektől tanultam - megint tettem egy érdeklődő lépést a vegetarianizmus felé.

Jemeni étteremben :-)

Utolsó Amman-i este. Még behallatszik a müezzin hangja, vásároltam pár zsömlét, almát az útra, lassan bepakolás. Alma és füge rágcsálás. Szerintem kimegyünk még sétálni egyet, eszünk valami vacsorafélét, elszívunk egy sishát és búcsú.

- Ó Zarándok, állj meg egy szóra! Mondd meg nekem, mit jelent az, hogy végtelen?

- A Végtelenről - fiam - csak egy dolgot tudsz: azt, hogy Szeret téged.