...Na, igen, Normandiai beszámoló. Sajnos a gépem mostanában nem adja annyira, illetve majd' 500 kép közül kell válogatnom, úgyh most jutottam el ide, hogy egyáltalán írok.! 

Lisieux-i "zarándoklatnak" indult a dolog, illetve úgy gondoltam, hogy Terézt meg kell azért látogatni, míg itt vagyok, de aztán persze bővült a kör, Normandiában azért van egy-két szép, érdekes dolog!

A csapat: Misi kollégám, aki szintén 87-es, ő is az Y-generáció korosodó tagja  :-) illetve Czarek . akit, mint a képen is látszik, acélos tekintetéről lehet megismerni - lengyel kolléga, akinek jóvoltából autóval tudtunk menni! 

Na, de hogy a dolgok közepébe is vágjunk - ugye ez a Pünkösdi hosszú-hétvége volt, szval szombat délben indultunk - Czarek délelőtt még melózott - és elsőként felmentünk a Szajna-torkolathoz, Honfleur-be, a Pont du Normandia hídjához.

Honfleur egy király kikötőváros, egészen jól néz ki, például így:

Kisétáltunk a beach-re is, azt ott is csináltunk pár képet. :-) A tenger mindig menő, ahogy mi is azok vagyunk a képeken, ahogy látszik. :-)

És a gyönyörű belvárosi fatemplom. Már itt is - Normandiában amúgy is - különösen nagy tisztelete van Kis Szent Teréznek, ebben a templomban is több mellékoltár emlékezik meg róla.

És a Pont du Normandia:

Kifizettük a díjat oda-vissza, csak hogy átmenjünk rajta, de megérte, király, monumentális híd. 

Aztán tekertünk is tovább egészen Bayeux-ig, ami a tervezett túra legtávolabbi pontja lett volna, szóval találtunk egy kis hotelt a vasútállomás mellett, hát, mintha egy kis magyar faluba érkeztünk volna, "Fakanál-feeling", kifőzde-olaj szag, késdobáló-kocsma a földszinten, helyi arcok, otthon éreztük magunkat, nem kellett feszengeni. :-) Kaptunk egy négyágyas szobát, 18euró/fő/éj-t fizettünk, ami elég zsírkirály.

Este Misi meg én még bementünk megnézni Bayeux belvárosát, ami leginkább a hatalmas Miasszonyunk-Katedrálisa miatt érdekes, és hihetetlen szerencsénk is volt: aznap, és pont aznap éjszaka volt a "katedrálisok éjszakája", ami azt jelentette, hogy amikor odaértünk este 10 körül még nyitva volt - egészen éjfélig - és nem csak hogy nyitva, de a lesötétített katedrális, gyönyörű megvilágításokkal mécsesekkel volt díszítve, taize-i zene a héttérben, hihetetlen szép volt, és az altemplomban ott volt "az üzenet" - egy Szent János ikonon:

"Je te fiancerai a moi dans la tendresse" - "Eljegyezlek magamnak a szeretettel" 

Másnap - Vasárnap - reggeli még Bayeux-ban, vidám hangulat: 

És utána következett a második világháborús - elsősorban a normandiai partraszállás - eseményeinek emléket állító múzeumok és emlékművek meglátogatása, illetve a D-day helyszínei.

Én nem vagyok egy történelem-rajongó, és nem is érdekelt alapvetően annyira, hogy múzeumokat látogassunk a témában, de a Bayeux-i világháborús emlék-múzeum-ban annyi új információ, történet, fénykép, állít emléket a partraszállás előtti és az azt követő eseményeknek, hogy örülök neki, hogy ezeket a helyeket meglátogathattuk.

Omaha beach: 

 Az amerikai temető:

Egy másik "partraszállós" tengerszakasz:

Innen rögtön Normandia egy másik csücskében lévő bencés apátság felé vettük az irányt:

Mount Saint Michel, itt még madártávlatból:

Szóval ahogy a képeken is látszik ez a Mount Saint Michel zseniális.

Olyan volt, mintha egy mesébe léptünk volna. A Trónok harca rajongóinak úgy mondom, hogy olyan, mintha Királyvárba léptem volna, minden sarkon Cersei-t vagy a "Hegy"-et vártam, hogy kilépjen egy sarok mögül. Persze a sok turista azért elvette a feelinget, de hatalmas hely. A "fellegvár"-részbe lépve, - illetve inkább úgy mondom, hogy a vallásos térbe érkezve - itt csendben is kellett lenni és a terek is csendet parancsoltak - szóval itt csarnokról-csarnokra jártunk, minden új ajtó mögött, homályos lépcsők végén egy templom, katedrális, kápolna, kis kerengő, ebédlőcsarnok, majd megint egy templom bújik meg. Egészen spirituális hely, sok hely persze le is volt zárva, hisz - akárcsak Pannonhalma - itt is szerzetesi élet folyik. Lélekemelő környezetben. Fent a magasban egy-két helyen meg is álltunk, pihenni, és elmélkedni, hogy honnan jövünk, s hová tartunk.. Egy jó kis "Patkolós-elcsendet" vagy "Útkeresős-hétvégét" lehetne ide szervezni. 

Itt amúgy szét is váltunk, már az elején, Czarek, külön ment - neki úgyis más volt a tempója: fényképezés, rohanás, fényképezés, rohanás stb... mi Misivel meg inkább a feelinget akartuk belélegezni, így az elején lengyel barátunk levált tőlünk, Misivel meg rögtön beültünk egy helyre, ettünk egy jó nemistudommármit, meg egy sört, megalapozva és emelve ezzel a turistáskodás, nézelődés, lépcsőmászás élvezeti szintjét. :-) 

Szép ez a Mount Saint Michel, nincsenek is rá szavak, a Katedrális csúcsán, az egész felett Szent Mihály hatalmas arany-színű szobra őrködik, legyilkolva az örök ellenséget.

Búcsút vettünk a helytől és indultunk végre az én igazi úticélom felé: irány Lisieux, Kis Szent Teréz otthona!

Íme:

Nos, ez a Szent Péter katedrális!

Lisieux-ban ugye két nagy templom van: a Szent Péter: ez a város ősi katedrálisa, illetve a bazilika, amelyet már Kis Szent Teréz szentté avatása után építettek. Számomra az előbbi templom volt érdekesebb, hisz itt gyónt, imádkozott, ide járt templomba Teréz, a kármelbe való belépése előtt. A Szent Péter tehát belülről :-)

..itt kapta Teréz a küldetését, meghívását arra, hogy "megmentse a lelkeket az imádság és lemondások által",

..és itt járt misére minden reggel.

Ajándék, hogy hétfő este én is itt vehettem részt misén.

Itt - Lisiex-ban volt lehetőségem egyedül is kóborolni, Czarek és Misi még átugrottak egy másik városba, Lisieux, a kármel főleg nekem voltak érdekesek, de így volt időm mindenre, és lehettem a magam ritmusában.

A kármel, itt - bent - volt egy kis múzeum is Teréz életéről:

És a bazilika, kegytemplom:

Három nap, sok utazás, és igen sok "szerencsénk" volt, hisz ezen a tájékon ritka, hogy három napig süt a nap, nyitva van éjszaka egy katedrális, olcsó a szállás, Mount Saint Michel is belefért, és az egész hétvégén "üldözött" misét is sikerült megtalálni. Szóval igazán kerek volt minden, .. de azóta már eltelt majd egy hónap, jártam otthon, megvolt egy szép esküvő, és kedves ismerősökkel Elzász szép fővárosát is kipipálhattuk, lassan itt az idő hazatérni.. legközelebb tehát Strasbourg-i bejegyzéssel jelentkezem, igazán jó hétvégét mindnekinek!