Az úgy volt, hogy elhatároztuk, hogy elmegyünk Strasbourgba. :-)

Ez igen praktikus elgondolás volt, melyet arra az egyszerű térképészeti tényre alapoztunk, miszerint Strasbourg a földgolyóbis pontosan azon pontján helyezkedik el, ahol egy Párizst és Marburg-ot összekötő képzeletbeli vonal felezője található. És mivel kedves Anna barátunk, (alább) Marburgban lakik, 

Ria (alább) meg Párizsban, 

Én meg (engem ismertek, nem kell kép) szóval én meg itt Villiers szép városában, szóval így logikus volt, hogy ha találkozni akarunk, akkor vakon a térkép azon pontjára bökünk, ahova mindenkinek ugyanannyit kell utazni, és ez Alsace-i Strasbourg! Mily szerencse!

Persze mindkét kép már itt készült, ebben a gyönyörű városban. 

Az utóbbi képet persze nem én csináltam, nem árulom el, hogy ki, egy titokzatos idegen. Ria egész valója jól látható rajta, meg egy kutya is feltűnik, ez a kép további érdekessége.

Szóval ezen a hétvégén a múltkori normandiai kiruccanással ellentétben két kedves és jó nővel voltam, csak hogy ki legyek egyensúlyozva, és persze csak ha a harmadik nőt, azaz magát "La petite france"-ot nem számoljuk, a további képeken ő is látható lesz, hol a háttérben, hol egyedül.

Na, tehát a képeken is látható, hogy igen jó volt a hétvége, és a szép idő is megjött közben, de kezdjük is az elejéről.

Riával indultunk szombat reggel, kocsival, útközben az autópályán nem kevés záporon-zivataron haladhattunk át, - itt Párizs és környékén konkrétan egy hete már nem láttuk ekkor a napot - így minden felhőoszlásnak megörültünk, hisz Strasbourgba napos időt ígértek a hétvégére. Hát, amikor megérkeztünk épp nem esett, de a napos időtől messze jártunk. De a nap helyett Annának örülhettünk, majd elfoglaltuk a szállást, ahol egy ügyes kulcsos trükkel a helyiek meginvitáltak minket a vendéglőjükbe. Közben persze szakadt már az eső, úgyh végigettük az étlapot, ezzel vigasztalva magunkat. Hál Istennek itt nem volt choucroute, vmi más tradíciót ettünk, meg egy sört. Úgy látszik mindenhol sört iszok. :-) 

Na, de Alsace szép. Igen-igen, úgy hívják a történelmi városrészt, hogy "La petite france", tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy itt a házakat a keret tartja össze, ami kívülről is látható, mindenki megnyugtatása végett. És itt ömlik az Ill folyó a Rajnába, így a városban sok a kisebb-nagyobb csatorna, ahol turistahajók vannak a víz tetején, meg zsilipelnek is, meg áthaladnak hidak alatt, felett, így vigyázni kell a helyieknek, mert néha egy-egy híd csak úgy kinyílik, nem lennék itt reggeli fáradt kisiskolás, elég veszélyes, de.. hát veszély nélkül nincs élet. Legalább a házakat összetartja az a sok keret.

És igen, A MiAsszonyunk-katedrális! Ez a hatalmas gótikus építmény, a maga 144 méter magas északi tornyával tiszteletet parancsolóan magasodik a város felé, igazán lenyűgöző, monumentális alkotás. 1439-ben építették és 1874-ig a világ legmagasabb épülete volt.(!) Vasárnap volt szerencsénk itt részt venni egy szép gregorián misén! Íme: (ez a két kép annyira nem jó, de érdemes rákeresni neten, gyönyörű):

Lenyűgöző. 

És volt szerencsénk utána jó sok lépcsőt megmászva feljutni a tetejére is! 

Ez már Vasárnap volt, mise után, ideje volt tehát valami elemózsia után nézni, kisebb keresgélés után e szép fa alatt ehettünk-ihattunk. Az is volt a neve a vendéglőnek, hogy "Vendéglő a fához" vagy inkább "Vendéglő a zöld fához"? de az is lehet, hogy "Vendéglő a nagy zöld fához"? vagy "rohadt nagy zöld fához"? - na erre már nem emlékszem pontosan, Annát kéne megkérdezni, biztos vagyok benne, hogy ő még franciául is fel tudja idézni a nevét. :-)

Annának ekkor még csak a gondolat fogalmazódott meg a fejében.

De a gondolatot pillanatokon belül tett követte. Tanulság, hogy legközelebb neki is kell egy pohár sert rendelni.

Na, ez meg a choucroute. Elemzés következik.:

Tehát, a jobb oldalon ott az egy krumpli. Az jó volt.

A többi nem érdemel további kifejtést, nos valószínűleg ez volt életem első és utolsó choucroute-ja. Hiába az igazán jó dolgokat nem lehet megismételni. :-)

Nos, és itt a vége, fuss el véle! A továbbiakban Ria, Ria, Hungária! Nemsokára ide is érnek kis magyar hazánk lelkes focidrukkerei, úgyh este irány Párizs, pár napot itt alszanak, aztán mennek tovább szurkolni Bordaux-ba!

Bárhol is vannak a világban, üdvözlöm a Füstifecskéket és Mindenkinek igazán szép, napos hétvégét! :-)