Hűű, ez jó cím...
Szóval amikor ma felkeltem kb 11-kor, gondoltam, most már nem éri meg Párizsba menni egy fél nap erejéig. Főleg, hogy a vasútállomás 6km-re van, az eső épp esik, szóval kutyagolhatok szépen a szemerkélő-záporozó időben.
De igazából ma csak annyit akartam írni, hogy:
Párizs esőben is gyönyörű.
De beszéljen helyettem az irodalom, amit egy kedves ismerősöm (nem, nem betegem..!) kommentelt:
Ősszel Párizs veszélyes. "Franciabarát olvasó, ha még nem voltál Párizsban, ne menj esős évszakban! A párizsi eső csúfondáros és tébolyítóan mozgékony, ugratja, kergeti, hajszolja az utca népét, mint a legénységet a gonosz tiszt. Eláll, megered, eláll, megered, valami őrjítő, kibetűzhetetlen ritmus szerint, hol hosszú esőstráfok veszik célba a járókelőket, hol bolondos kis cseppek okvetetlenkednek. Különösebb képzelőerő nélkül is gyaníthatja az ember, mit érzett Kolumbusz a Santa Maria fedélzetén, ugyanazt, amit én a rue de Richelieu és a rue des Petits Champs sarkán, egyforma tehetetlenséggel vonaglottunk az ellenséges természet markában." Szóval, fel kell készülni rá. Kárpótlásul minden szebb, amikor az utcakövek vizesek. (Idézet: Hevesi Andrástól, elolvasandó regény, "Párizsi eső.")
Szóval ez így egy az egyben igaz, minden mondat, minden egyes szava. :-) Tökéletes. Kivéve talán az első mondatot. Talán azért, mert nekem nincs választásom, itt vagyok, akár jövök, akár megyek. Továbbá, mert, hogy magamat idézzem "Párizs esőben is gyönyörű". És eláll-megered, és bolondos kis cseppek okvetlenkednek, és - hogy átírjam az irodalmat - utána is minden nagyon szép: amikor az utcakövek vizesek..!
Bejártam most a Notre-Dame környékét, közben azon gondolkodtam, hogy hol is vegyek esernyőt, mert egyrészt kell, másrészt igazán stílusos. (De főleg azért kell). :-)
Beültem egy kávézó emeletére, a Sorbonne-tól nem messze, (tényleg sok volt itt a fiatal az utcákon és a kávéházban is!) szóval ott töltöttem egy jó kávéval és egy jó szendviccsel három órát franciát tanulva, nézve a hol megeredő, hol elálló esőt, és hallgatva a szomszéd asztalnál ülő fiatalok társalgását..
...azaz megvolt a hanganyag, írtam is franciául továbbá regényt is olvastam. Napi franciatanulás: pipa. :-)
Este meg koncerten voltam a Notre Dame-ban.
.............Szóval odafelé nem kutyagoltam az esőben, mert egy kedves román kolléganőm kidobott kocsival.
Visszafelé kutyagoltam, de nem esőben, hanem csillagfénynél.
Hijjnye, de késő van, Jó éjtszakát mindenkinek! :-)