Sziasztok! :-)
Nos, in medias res a dolgok közepébe vágva, kijelenthetem, hogy a kajak után a második legélvezetesebb sport és mozgásforma: az országúti kerékpározás. Ez most már hivatalosnak is tekinthető. Kellett bátorság azért, hogy a kajakozással egy mondatba le merjem írni a kerékpározást, de .. talán hiába.. ..öregszünk; azóta, hogy ezen a nyáron már kedvem sem volt versenykajakba szállni és megelégedtem egy kissé szélesebb, stabilabb formával... hát, elmúlnak az ifjú évek, vagy inkább eljött a mentális sportok ideje! Mit nekem a test, a szellem átvette a szerepet, hogy aztán 60+-osan a lélek vegye át az uralmat és a végére talán kijön az egyensúly e ingatag hármas között. Íme Bence aki filozófusnak hitte magát:
Fura, hogy ilyen fejem van kívülről, amikor ilyen nagyszabású dolgokról gondolkodom.
Szóval mentális sportok, ez az. Fejben kell ott lenni, ahogy egy jó barátom szokta volt mondani: "A dolgok fejben dőlnek el" és mily igaz. Mentális, ez jó szó, mentál. Mi is jut eszembe erről:
A minap épp egy mentális gederben, gödörben v ilyesmiben voltam, ami kellemesnek nem épp kellemes, s az ember hajlamos ilyenkor igen sötéten látni a világot, hála Istennek azért ezeknek a völgyeknek megvan a maga hasznuk, talán tanít vmit és megfelelő gödör-kezelési stratégiák (kötél, beülő, mászócipő, lámpa, kitartás, ima, s remény, hogy hullámvölgy után - az eddigi tapasztalatok után - hegy jön. Eddig mindig az jött legalábbis..!) Szóval amit mondani akartam, hogy visszajőve ide Villiers Saint Denis-be, ebbe a kedves mentális edzőtáborba épp a gödör alján ciheltem magamra a már említett felszerelést: mászócipő, (ami szorítja a lábat), beülő, (hát, az is itt-ott kényelmetlen lehet) és bringa! (kell az a szivacsos gatya.. :-).. Zene a fülbe ha úgy van, a nyár slágere a Magashegyi Underground: Talált tenger c albuma, néha kissé veszélyes zenével a fülben 30-40-el száguldozni a faluk között, de az élet tiszta kockázat, 60km/h fölé még nem mentem s kellenek a hormonok - normál esetben csak az endorfin - bár a múltkor olyan közel húzott el mellettem egy termetes kamion, hogy fel is tolta az adrenalinszintemet, de hát, az Élet nem életbiztosítás.. De még mielőtt kedves értem aggódó ismerőseimre jobban ráijesztenék: azóta kevesebbet bringázok zenével a fülben ill most gyorsan témát is váltok, hisz hormonszakértő sem vagyok. De igazából azért kezdtem el ezt a bringás-vonalat, hogy elmeséljem: van itt a közelben egy nagyszerű körforgalom - igen szép nagy sugarú és igen szép most újra-aszfaltozott, hogy rögtön egy mély belső vágy tört fel belőlem, miszerint: megdönteni a körforgalomban megtett körök számát! Kocsiban volt már próbálkozás, 3-4 körre emlékszem, de bringával ez az élmény még fokozható, hihetetlen jó érzés volt bepörgetni magamat, jobb irányba 7-8 kört tehettem meg (azaz balra kanyarodva) aztán, hogy egyensúlyba maradjak: a másik irányba is mentem ennyi kört. :-D Najó, ez utóbbi nem teljesen igaz, ennyire nem vagyok tökös legény ezek szerint, illetve más szavakkal: felelősségteljes felnőttként semmi kedvem nem volt megbüntettetni magamat, meg aztán talán nem is olyan biztonságos szembe menni a körforgalommal, (bár kocsival erre is volt már példa, nem akarok senkit sem buzdítani butaságokra, de Budajenő felől Perbál felé indulva van egy körforgalom.... ... mentségemre legyen szólva, hogy Volánbuszos sofőrtől tanultam, és kétszer már hősiesen bevetettem a trükköt.. :-) Ejj.. no de ott tartottunk, hogy miután 8-szor végigköröztem eme nagyszerű körforgalmon, csináltam egy visszaszámlálást - komolyan itt kezdek bepörögni - szóval 10-ről számoltam visszafelé, okosan úgy időzítve, hogy 0-nál egy kijárat legyen: aztán kilőttem, és jöhet a szokásos dimbes-dombos 30km, ami kezd már kevéssé válni, ezt a távot most már minden nap megteszem, akár esik, akár fúj, néha 40-es is van, hétvégén meg még több. Hát 3 működő sebességgel végül is nem rossz: én legalábbis elégedett vagyok ezzel a teljesítménnyel.:-) Szóval az ember teker, és naplemente van, erdők-mezők között, menetszél és néha csak megállok gyönyörködni: zseniális. Vaddisznók, és rókák az eddigi "vadállomány" amit láttam, tisztára Bakony-Zemplén és Bükk-fensík-i érzés itt tekerni! El is határoztam, hogy kis hazámba/ hazánkba visszatérve mindenképp kell bringáznom az említett tájegységeken! Szép. :-)
De kanyarodjunk vissza - bringával! - a nyári szünetre, ami igen mozgalmas volt, sok szép és fontos esemény történt. Esküvő. :-) Erről képem nincs, csak a fejembe, az maradandó, és szép.
És találkozások és beszélgetések. Vízen és parton, Budapesten és vidéken, barátokkal és családdal.
De hogy képeket is prezentáljak és irigységre adjak okot, pár kép a Páringról, jó emberekkel: :-)
A Kárpátok legmagasabb autózható hágója - transzalpin út: legmagasabb pontja a 2145m Urdele-hágó. Hihetetlen szerpentinek:
Egy készülő-szépülő Ortodox templom szentélye..:
Indulás felfelé a Páringra!
Nagy-Páring és Úrangyala..
Babits Mihály: Örökkék ég a felhők mögött..
Rudimental - Free :-)
Minden nap újra és újra..
Szép volt, itt is köszi mindenkinek!
Nem lehet szó nélkül hagyni a szintén hagyományos "Szigetközi" tábort, ami idén különösen "Szigetközi" volt és főleg Doborgazi, azaz így harminc felé közeledve társaságunk elérte a mélypontot vagy magaspontot - ez már csak nézőpont kérdése - szóval félelmeim beigazolódtak: víz, kenuk nélkül is lehet vízitábort szervezni, az utóbbi évek után mondjuk a következő lépcsőfok végül is logikusan az idei: házban, nagyjából víz nélkül (bár fentről bőven jött az Áldás), de hogy erre rálássunk, az előző - tavalyi lépcsőfok: nagyjából déli kelés, vízreszállás után rögtöni összekapaszkodás, evezőt - nagy sóhajtozások és a fiatalkor erőnlétét nosztalgikusan emlegetve - csak ellenárban ragadtunk. De nézzük a másik oldalt: több mint 10 év.. de erről se lehet nagyon írni, szép volt, jó volt, minden évben talán egyre jobb, jöhet a következő tíz év!
..Talán még ebbe a blogbejegyzésbe belefér egypár dolog.
Misi kollegámmal voltunk a híres Louvre-múzeumban, Párizsban! Első tanulság: tényleg három nap kell rá. Legalább. Mi csak végigszaladtunk, 6 órát töltöttünk bent, úgyh lejártuk a lábunkat, nagyjából próbáltunk mindenhová eljutni, a Mona Lisa csak mosolygott rajtunk, mi kevésbé rajta, vagy ahogy vesszük. Láttuk, hogy ott állnak tízezren a kis Mona Lisa előtt, hát, mi inkább választottunk egy másik képet és azt néztük gyönyörködve. Nagy ugyanis az említett hölgy rajongótábora:
Látszik, ahogy a testőre próbálja a nyugtalan, autogramokért ölő tömeget kissé hátrébb tessékelni, hogy a golyóálló üveg mögött rejtőzködő nagy sztár egy kis levegőhöz jusson. Hmmm.. mi ebbe a levegő-elvevő tömegbe elvi meggyőződésünk miatt nem is álltunk be - nincs is a Mona Lisától autogramunk - de igyekeztünk másfajta élményekkel vigasztalni magunkat.
Itt pl Misi, ahogy egy drága hölgy mellbimbóját próbálja megcsippenteni, több-kevesebb sikerrel:
Ejj....
Hja, én kulináris élményekkel kényeztettem magam. A Louvre utáni nagy fáradalmak után igazi túlélő módjára csigát ettem. Mozgó, nyálkás kis állatok, igazi túlélőnek, sőt Bear Grylls-nek éreztem magam, miután torkomon végigcsúszott ez a hat kis nyáladzó állat. Az úgy nézett ki, hogy van hat csigaház, ezeket egy arra tervezett speciális eszközzel stabilizálod, mondjuk a bal kezeddel. Majd a megfelelő óvodás nótát dúdolgatva - miszerint már veszélyes bent maradni, mert az ingatlan lángokban áll - próbálja az ember egy másik szúrós evőeszköz-alkalmatossággal kihalászni a pórul járt és csúnyán becsapott állatot, és ha sikerült, jöhet maga az evés. Hát: túléltem, most már bármilyen túlélő-túra jöhet, csiga csak van mindenhol..! Igazából amúgy sem nyálkás, sem mozgó nem volt a csiga, hanem egész jó, hmm ..fejben azért ott kellett lenni. Kép:
Mit akarok még. Bejegyzésnek nem utolsó ez öö.. illetve nem ez lesz az utolsó bejegyzés innen kintről, lesz még talán még egy, aztán még az is lehet, hogy folytatom.
Egyelőre az utolsó hetekben próbálok sokat enni: az itteni testsúly-gyarapodásom igen jelentős, már szinte-szinte alulról súrolom a 70kg-t, ami reményt ad egy titkos vágyamnak, hogy egyszer kidobófiúként dolgozok valahol. Vagy legalábbis vmi nagydarab biztonságiőrként v vmi, a Mona Lisát pl szívesen megvédeném egész testemmel-szívemmel. Hát, meglátjuk, ember tervez Isten végez, egyelőre tehát próbálok testileg gyarapodni, (állítólag kell tudni bőségben is Élni, szűkében is Élni. Hmm..). És ha már a terveknél tartunk, abból is van pár, egyelőre az biztos, hogy felvettek a SE-Mentálhigiénéréréré-ra, ez egy szép két éves képzés, ahogy régen mondtam vkinek: mentálhigiénikus leszek. Ez persze így helytelen, de jól hangzik. :-) Mentálhigiénikus. Hmm..
Vár tehát már a haza, vannak tervek-vágyak-célok és remélem nem csak ember, hanem Isten is tervez, és sikerül majd abba szépen belesimulni, elfogadni, megköszönni!
Folyt köv, mindenkinek Szép nyarat! :-)
