Sziasztok!

Ezer éve nem írtam, néha volt ihletem, néha nem, néha időm nem volt, aztán otthon voltam, gyűjtöttem az "anyagot". Most tehát írok, szerencsére van is miről, úgyh neki is kezdek, mielőtt teljesen bedöglik a számítógépem, mert mostanában már úgy zúg, mint vmi repülőgép sugárhajtóműje.

Hát, a cím egyszerűbb lett, mint gondoltam, pedig igazán sok ötletem volt, például "A reimsi katedrális védelmében" - hisz tényleg tartozok a gótika eme csodájának megvédelmezésére a párizsi Notre Dame-al "szemben", hisz szinte az összes méretében felülmúlja párizsi testvérét, továbbá évszázadokon át a francia királyok koronázási helye volt, továbbá monumentalitása mellett ezernyi díszítő elemével és szobraival tényleg csodálatos. (A Notre Dame-ok úgylátszik ilyenek). (De erről talán majd később bővebben, most még tart az utánaolvasás franciaország gótikus művészetének). Továbbá felmerült címként "Az élet utat tör" illetve az "Oda és újra vissza" - mintha csak Bilbot hallanám.., továbbá az "Elméletek megdőlése" cím, szóval végül egy egyszerű, de annál sokatmondóbb címet választottam, ami mögött "az ember ott van otthon, ahol otthon érzi magát" gondolat húzódik meg. :-) Nehogy elragadjon vmi szentamentalizmus.

Az otthon töltött egy hetemről sokat nem írnék (hisz nagyjából veletek voltam együtt, akik olvassátok a blogomat), köszönöm mindenkinek, akivel találkoztam, jó volt látni Titeket! Hát, ért otthon hideg is meleg is (voltunk például termálfürdőben), de azért a jó élmények voltak igazán többségben. Pár dolgot csak azért írok le, hogy később emlékezzek rá. Ja, igen, az elmélet megdőlés.! Szóval sokszor magamban és néha hangosan is kifejezésre juttattam az elmúlt években, hogy bármennyire is szeretem a kollégáimat, ők azért "csak" a kollégáim. Éreztem a vesztemet gondolom, szval fene ezt a gonosz szigorúságot, de amikor hazaestem a Ferihegyről és rögtön egy Koponyás igazán fergeteges házibulin találtam magam, ahol senki sem hányt kistálkába, szval ez a "kollégás" elmélet végleg megdőlni látszott.. :-) :-D Hmm, vigyázni kell, milyen társaságba keveredik az ember, ebből ez a tanulság. :-D 

Ja, igen, és a teljesség igénye nélkül még említésre méltó a másfél éves keresztfiam, aki az állatok hangutánzásának a mestere (szval azonkívül, hogy - jó keresztyénként - persze tudja mondani, hogy: "pabbácsi" és "ameny" :-D ), a "Mit mond az oroszlán?" kérdésre félelmetes üvöltés a válasz, ja, meg a "Mit mond a hal?" - tátogás. - Ezek csak a kedvenceim, legalább 100 állatot tud persze utánozni, meg amúgyis folyékonyan beszél, több nyelven is.

Szval zseniális volt a hét, visszafelé most nem annyira lelkesen jöttem már, mint augusztusban, bár pár dolgon meglepődtem. Egyik, hogy egy hétbe minden belefért, amit szerettem volna, hogy beleférjen, továbbá, hogy a végén már hiányzott a munka. 

Úgyh hazafelé a repülőn már szinte rutinszerűen ellenőriztem, hogy ég-e a jobb szárny (engem - gondolom direkt emiatt - mindig a szárny közelében és ablak mellé ültetnek), szval nem égett, nem törött le, pedig bizisten nem sok híja volt, annyira lengedezett. És hazafelé Beuvais-ból a buszon már azon kaptam magam, hogy nem csak a munka hiányzik, mint vmi elvont fogalom, hanem a betegeim és a kollégáim arca is. (Persze nyilván nem csak az arcuk, hanem mondjuk az "arcok". :-) Ja, és igen, ide tartozik, hogy még két hete jött egy új kolléganő Horvátországból aki igazán feldobta a hangulatot, az a típus, aki mindig mosolyog, sokat beszél és akkora a szíve, mint ő maga (nagy). :-)

És alig dolgoztam itt egy napot, kedd reggel odajött hozzám a főnök, hogy másnap, (azaz ma) lesz vmi nagy vizit, vmi integrációs, meg új kollégáknak az intézetet bemutatós cucc.., no, vártam, hogy mi lesz, hogy miért épp engem szemeltek ki erre, az jó kérdés, hisz a régi kollégák közül is alig voltak páran ilyenen, de lényeg a lényeg, hogy reggel nem munkába kellett mennem, hanem egy másik épületbe, a "kastélynál" találkoztunk, rajtam kívül még öten jöttek, egy-két ápoló, gyógytornász, logopédus vettünk részt ezen az integrációs prezentáción. Amúgy jó is, hogy engem vittek, mert a többi kolléga szerint unalmas, én viszont már előre is izgalmasnak találtam. Szóval kezdődött egy ingyen reggelivel, cserébe (ténylegunalmas) power pointos előadást kellett hallgatnunk az intézet anyagi helyzetéről vagy miről, sok szám volt benne, meg euró, meg fizetés, meg ilyenek, okosan néztem (ezt már középiskolai matek és fizikaórán elsajátítottam), szval néztem, okosan, értelmesen, vagy legalábbis így próbáltam nézni, aztán szerencsére vége lett és nem szólítottak fel.., úgyh aztán nyakunkba vettük a pavilonokat, azaz bejártuk az egész hatalmas intézetet, és mindenhova benyitottunk, mosolyogtunk, ők is mosolyogtak, bemutatkoztunk, ők is bemutatkoztak és kb minden harmadik ajtó mögött, ahova benyitottunk igen csinos ápoló lányok ültek, úgyh már ezért megérte. :-) Szval ez a része már izgalmasabb volt.

A mosoda huhh, az is király volt, akkora centrifuga van ott, hogy csak na, és nagyon stíröltem a lepedő szárító és hajtogató gépet, de nem sikerült meglesnem, hogyan hajtogat össze szépen az a hatalmas gép egy lepedőt. Csak azon értem tetten, amikor egy - már kész összehajtogatott lepedőt - kidobott a szájából. Király. Kéne ilyen otthonra is. Jah, egy kolléganőm meg begyűjött legalább ezer tollat, hegyezőt, szövegkiemelőt, elektromos cigit a ruhákban felejtett immáron kidobásra ítélt tárgyak helyéről. Ott negyed órát töltöttünk azzal, hogy tollakat válogattak a csajok. :-) Aztán voltunk saját magunknál is, azaz a mi tornatermünkben is, megnéztem hogyan tornáztatnak a kollégáim, hmm.. :-) ... hogy ezért mit fogok hnap kapni....

Ja, meg műszerész részleg, ahol a protéziseket gyártják, huhh, profi, nagyon profi...

Szval összességében engem közelebb hozott az intézethez ez a program, és mindenki tök kedves volt velünk, jah, meg VIP ebédet is kaptunk, úgyh jó nap volt, hnap meg végre munka!

Mi van még.. péntek délután és szombaton vállas továbbképzés, sport tekintetben most kitaláltam, hogy havonta 100 kilométert futni az jó lenne, ez heti 25, azaz 2-3 futásba belefér, ezt eddig is lefutottam, de így egy fokkal még jobb érzés, hogy tudom, mennyit futok, illetve egy lengyel kollégámmal erőnléti edzések is tervbe vannak véve, egyelőre azt egyedül csinálom. Aztán jön a síszezon is, ha minden igaz idén kétszer is el tudok jutni síelni, először egy kicsit Németországban, majd február elején a jezsu8-as fiataljaival - ezt komolyan úgy mondom, mintha öreg lennék - szval síelni a Francia Alpokba, csupa-csupa nagybetűvel, huhh, ezeket nagyon várom!

Keresek most itteni franciatanárt, egy kedves kolléganőm fel is ajánlotta, hogy franciázik velem, aztán majd vhogy természetben visszafizetem, ... csak kreatívan. :-D

Meg készülődök a Karácsonyra, nem tudom még, hogy milyen lesz, de eddig mindig történtek a dolgok, úgyh gondolom ezután sem lesz másként. Hangolódásként például PianoGuys-t hallgatok.. :-)

Na, mostanra kb ennyi, szép Adventet Mindenkinek és jó Karácsonyi készülődést!