Sziasztok! :-)
Na, itt az idő, újra jelentkezem! ,..hol is tartottam...
...Na, igen: Karácsony. Szép, szép karácsony volt itt, sok együtt-léttel, kezdem is rögtön a Szentestével. Szóval már épp beleéltem magam, hogy egyedül Karácsonyozom, karácsonykor úgyis más a levegő, az ember nem tud rosszkedvű lenni, hisz ilyenkor a csend is más szagú, illatú: ünnepélyes.
Úgyh készültem is szépen, a karácsonyt megelőző hetekben tekintélyes súlyú és méretű csomagot kaptam kis családomtól, ezt szépen el is raktam kibontásra, "szentestei programra", a skype mellé, de közben a szomszéd lengyelek is megérdeklődték, hogy mivel töltöm a szentestét, és áthívtak, h legyek velük, gondoltam kajálunk egy jót, de többet is kaptam. :-)
Szval 24-én javában meló van még itt, főnök mondta is, h 17óra3 perc előtt ne menjünk el, ez is csak egy rendes nap, (azért délután már előkerült egy üveg bor, úgyh 4 körül már elkezdtünk ünnepelni), szegény betegeket sajnáltam, akik 24-én feküdtek be... nekik valószínűleg nehezebb volt.
Aztán meló után irány haza! Kis porszívózás, rendrakás, szép-ruhába öltözés, és ajándék-bontás. :-) Magyar! könyvek, és mézeskalács, túrórudi, tökéletes ajándékok! :-D Skype a családdal, tisztára, mintha otthon lettem volna, mindenkivel tudtam külön is pár szót váltani, úgyh az "otthon-élmény" tényleg megvolt.
Aztán mentem szomszédolni, ahol hmm, tényleg megható volt ahogy a lengyelek karácsonyoznak! Én voltam az egyedüli magyar, megtisztelve éreztem magam, és van a lengyeleknél egy szép szokás, hogy miután az evangéliumi szakaszt felolvassuk, mindenki kap egy darab "ostyát", és mindenki mindenkivel találkozva és szépet s jót kívánva, adunk a saját ostyánkból egy darabot a másiknak. Tényleg megható volt, aztán céklaleves és egyéb finom lengyel kaják, beszélgetés. Este két magyar kollégámmal még elmentünk az éjféli misére.
Szépek voltak az ünnepek, 25-én délelőtt még bátyám-Balázsékkal tudtam skypon beszélgetni egy jót, karácsony napjain aztán minden nap másnál jöttünk össze enni-inni, beszélgetni, társasjátékozni, bulizni. :-) A Dobble nagy sikert aratott, köszi Orsi! :-)
Szilveszterkor is hatalmas bulit csaptunk, én akkor mondjuk épp "számvetettem" az elmúlt évet: azért sok minden történt ebben a évben, sok-sok dolog és valahogy bennem ez év végére csúcsosodott ki. Ebbe az is belejátszott talán, hogy egy kedves s szép kollégámat, akit talán "túlságosan is" megszerettem, el kellett engednem, ő hazautazott január elején Lengyelországba. Fura volt, hogy valószínűleg tényleg "majdnem soha", azaz egy jó-ideig, nem fogom őt viszontlátni. És ez az elengedés nekem új élmény volt.
De valahogy az itteni csapat kissé "összerázódott" az ünnepek alatt, többet voltunk együtt, jobban megismertük egymást, úgyh azóta más azért a hangulat.
Aztán jött a "síszezon", aminek még nincs is vége! Lényeg, hogy kellett szervezkedni, köszi itt is mindenkinek, aki segített vinni-hozni-szállítani a cuccaimat! Múlt hétvégén voltam tehát Memmingenbe Laciéknál, azaz Laci-Lilla, Dávid-Bori társaságában és a hatalmas hóban síeltünk egy jót! :-) Király volt a gyorsvonat amúgy, tolta rendesen 320-al is néha, innen 4-5 óra Ulm, nincs is messze, és Németországban épp aznap esett le egy nagy hó, ami a hegyekben volt igazán hatalmas, gyakorlatilag egész hétvégén különböző intenzitással esett a hó: nagyon, vagy nagyon-nagyon. Szval leginkább ezek így váltakozva.:-) Első nap hólánccal alig tudtunk feljutni a síterepre.., de csak odaértünk, első nap buckasíelés, második nap freeride-ozás (mondjuk ez kicsit nagyképű, de a terep megvolt hozzá :-)
Király volt mindenesetre. :-)
Most meg nagyon várom már a jezsukkal való síelgetést a Francia-Alpokban, Val d'Allos, 180km sípálya, buli lesz és napsütés! :-)
Munka amúgy rendben, van belőle bőven.! Hírek röviden:
Egyik kollégám hirtelen, egyik-napról a másikra csak úgy elment, vannak érdekes dolgok. :-)
Jött pár új kolléga, köztük egy magyar, úgyh most már én "vezetem be" őt az itteni dolgokban, amolyan vak-vezet-világtalan stílusban. :-D
Amúgy meg csend és csend van, ami sokszor nehéz de igen termékeny.
Teréz anyának van egy szép mondása: "A csend gyümölcse az ima, az ima gyümölcse a hit, a hit gyümölcse a szeretet, a szeretet gyümölcse a szolgálat, a szolgálaté: a béke." Szép.
Szval: csend - ima - hit - szeretet - béke.
Ezek jó kis állomások, és szépen működik. Az első az adott: jó kiindulási alap. De van, hogy onnan rögtön az utolsó állomásra ugrom, van, hogy "csak" a másodikra. És van, hogy a magányba, ürességbe, "szenvedésbe", ahonnan már csak a második állomásra jut erő, aztán újra csend és várakozás, és hirtelen a harmadik vagy negyedik vagy utolsó állomás.
Ezek nekem mindent megérő tapasztalatok.
Sokan nem értik otthon: minek jöttem ki, mit kezdek itt, de én szerencsére egyre világosabban látom, tudom, érzem miért vagyok itt, fizetés nélkül is itt maradnék, annyi mindent kapok.
Múlt héten kaptam egy kedves levelet egy betegemtől, gondoltam, megosztom veletek:
