Hűű, ez jó cím...

Szóval amikor ma felkeltem kb 11-kor, gondoltam, most már nem éri meg Párizsba menni egy fél nap erejéig. Főleg, hogy a vasútállomás 6km-re van, az eső épp esik, szóval kutyagolhatok szépen a szemerkélő-záporozó időben.

De igazából ma csak annyit akartam írni, hogy:

Párizs esőben is gyönyörű. 

De beszéljen helyettem az irodalom, amit egy kedves ismerősöm (nem, nem betegem..!) kommentelt:

Ősszel Párizs veszélyes. "Franciabarát olvasó, ha még nem voltál Párizsban, ne menj esős évszakban! A párizsi eső csúfondáros és tébolyítóan mozgékony, ugratja, kergeti, hajszolja az utca népét, mint a legénységet a gonosz tiszt. Eláll, megered, eláll, megered, valami őrjítő, kibetűzhetetlen ritmus szerint, hol hosszú esőstráfok veszik célba a járókelőket, hol bolondos kis cseppek okvetetlenkednek. Különösebb képzelőerő nélkül is gyaníthatja az ember, mit érzett Kolumbusz a Santa Maria fedélzetén, ugyanazt, amit én a rue de Richelieu és a rue des Petits Champs sarkán, egyforma tehetetlenséggel vonaglottunk az ellenséges természet markában." Szóval, fel kell készülni rá. Kárpótlásul minden szebb, amikor az utcakövek vizesek. (Idézet: Hevesi Andrástól, elolvasandó regény, "Párizsi eső.")

Szóval ez így egy az egyben igaz, minden mondat, minden egyes szava. :-) Tökéletes. Kivéve talán az első mondatot. Talán azért, mert nekem nincs választásom, itt vagyok, akár jövök, akár megyek. Továbbá, mert, hogy magamat idézzem "Párizs esőben is gyönyörű". És eláll-megered, és bolondos kis cseppek okvetlenkednek, és - hogy átírjam az irodalmat - utána is minden nagyon szép: amikor az utcakövek vizesek..!

Bejártam most a Notre-Dame környékét, közben azon gondolkodtam, hogy hol is vegyek esernyőt, mert egyrészt kell, másrészt igazán stílusos. (De főleg azért kell). :-)

Beültem egy kávézó emeletére, a Sorbonne-tól nem messze, (tényleg sok volt itt a fiatal az utcákon és a kávéházban is!) szóval ott töltöttem egy jó kávéval és egy jó szendviccsel három órát franciát tanulva, nézve a hol megeredő, hol elálló esőt, és hallgatva a szomszéd asztalnál ülő fiatalok társalgását.. 

...azaz megvolt a hanganyag, írtam is franciául továbbá regényt is olvastam. Napi franciatanulás: pipa. :-)

Este meg koncerten voltam a Notre Dame-ban.

.............Szóval odafelé nem kutyagoltam az esőben, mert egy kedves román kolléganőm kidobott kocsival.

Visszafelé kutyagoltam, de nem esőben, hanem csillagfénynél. 

Hijjnye, de késő van, Jó éjtszakát mindenkinek! :-)

Hát, igen, gondolkodtam, hova is menjek hétvégén, de egyelőre Párizsnál nincs jobb ötletem, úgyh hnap is irány a város!, intézek pár dolgot, szeretnék francia telefont (ezzel lehet haza is telefonálni ingyen vezetékeset), vásárolok vmi kaját, aztán keresek vmi jó helyet, vmi jó kis parkban, ..és ha olyan jó idő lesz holnap is, mint egész héten (ragyogó napsütés), akkor jó lesz olvasni, franciát tanulni, zenét hallgatni és nézni az embereket. :-) Szemlélődni. :-)

A hétköznapok, igen.. hát, arról is kéne írni, hogy milyen itt..

Hát szóval kezdeném azzal, hogy egész sok jó dolog van itt. Többek között, hogy fél 8-ig biztos lehet aludni. Fürdés, kaja, majd irány a kb 5 percre lévő munkahely! Az első hetekben mindig elszámítottam magamat, már 8-kor, 8.10-kor elindultam munkába, aztán - amikor túl hamar megérkeztem - vártam, hogy elkezdődjék a nap, és megjöjjön mindenki, főleg az első páciens, de azért hasznosan igyekszem ilyenkor is tölteni az időt, dokumentálok, kódolok, átgondolom a "betegeket" ..(.. vagy inkább pácienseket, nem szeretem a "beteg" kifejezést, főleg itt a rehabon, inkább emberek vannak, azaz möszijőrök és mádám-ok. :-)

Szval az utam a munkába, főleg ilyen szép napos heteken egy szép arborétumon át vezet, (meg igazából amúgy is), kell felfelé egy erdőn át, körülbelül 100 lépcsőt megtennem, pontosan nyugat felé...(..."Jöttömre három nap múltán számíts! ..Hajnaltájban! Kelet felől!..":-)  ..most ugyanis mindig hátam mögül süt a nap, és gyönyörű így az erdő, mindig megállok elcsodálkozni rajta... és persze az egész "arborétum", gyönyörű fák, borostyán, minden, ami kell, szép nagyon!

Szóval reggel gyors átöltözés, majd irány a munka, nekem fél9-től még van 10 perc lazítás, aztán jön is az első csípőprotézisem (ez sokkal jobb, mint a beteg.. :-) , szval innentől aztán nincs megállás, kb 11-13 beteg jut mindenkire, plusz a helyettesítések, és mindenkivel háromnegyed órát-órát, idősebbeknél kicsit kevesebbet kell tornázni.. azaz átlag 13 páciens/fő, .. azaz majdnem 200 embert megmozgatunk csak mi 13-an itt egy tornateremben egy nap! Elég futószalagos, hosszú távon (sőt, igazából rövid távon is..) elég fárasztó.. Nekem a mostani beosztásom szerint délelőtt nincs megállás, háromnegyed 12-ig dolgozom, aztán van háromnegyed óra átöltözni, átmenni egy másik épületbe, ott megebédelni, majd vissza a munkába! Hát igen, háromnegyed óra két öltözésre, kajasorbanállásra, ebédelni elég szűkös, fal is mindenki rendesen. :-) A kaja viszont igen jó. Nagy választék, zöldség, gyümölcs, desszert, saláták, sajt, minden ami szem-szájnak ingere, és 2.4 euróból busásan meg lehet ebédelni.! (Ennél kevesebbért nem is nagyon lehet, de ezért az összegért egy tál jól megrakott főételt, és még "3 tételt" azaz saláta, desszert, gyümölcs, kifli, egyébakármi lehet venni). Aztán irány vissza a munka! Fél egyre elég szigorúan vissza kell érni, de mivel a betegek is ebédelnek, általában háromnegyed-egy - egyre jönnek az elsők a tornaterembe, és indul a délutáni műszak egészen 5-ig, amit mindenkinek - valamikor napközben - egy 20-25 perces balneoterápia tarkít, amikor szépen le az "uszodába", itt van egy "vállas rész" vállas betegeknek, és van egy medence, ahol különböző mélységű vízben lehet szépen sétálgatni, korlátokkal, 5 fokozatban, ami kiváló a progresszív terhelésre traumás betegeknél.

Szóval a munka pörög, ez így érzésre olyan, hogy nekikezdek a munkának, pörgök, majd vége is a napnak. ..És lehet lazítani..

Amúgy - mivel sok a magyar - gyakorlatilag olyan, mintha otthon dolgoznék.. sok a fiatal, és minden ugyanolyan, mint otthon.. dokumentálni kell, kódolni - ami mindenkinek a kedvence - itt is persze akadozik néha a rendszer, jönnek hallgatók, őket ide-oda küldözgetik, én is persze okosítanám őket - most héten például akkor küldték le őket a medencékhez, amikor én voltam ott.. - szval okosítanám őket, de pár mondat után mindig kiderül, hogy ehhez még azért kevés a franciatudásom. 

Azaz körülbelül annyi, hogy a betegeknek megmutatom hogy hogy képzelem el a gyakorlatot, tudom a főbb igéket, vezényszavakat, aztán a többi francia majd szépen megjön idővel...

Amúgy a betegek nagyon rendesek, türelmesek, igazából tényleg olyan minden, mint otthon, csak itt afáziás vagyok. :-) Ami tanulságos. :-)  (afáziás: akinek nyelvi megértés v kifejezés zavara van, stroke, agysérülés után lehet) És van is egy afáziás betegem, sajnos csak heti háromszor jön, de vele igazán otthon érzem magam, a traumában feltalálom magam, de még azért van mit tanulnom ezen a téren is.!

Ja, és hazajött vakációból az orvos, akihez tartozom, és - szerencsére! - vele minden héten kell találkozni, referálni a betegekről, (sok orvos csak pár mondatot kér az állapotról írásban, aztán megy a levelezgetés, amit nem szeretek, általában elég ritkán látunk itt orvost.. ami egyrészt jó, mert van terünk dolgozni, gondolkodni, de másik oldalról azért nem hátrány, ha van valaki - az orvos, operáló orvos - akivel lehet beszélni, konzultálni, főleg a traumás betegek miatt, mit lehet már elkezdeni, terhelések stb..) szóval találkoztam a dokimmal, hát, vicces volt ez az első alkalom, mosolyogtunk sokat egymásra, szerencsére a terápiás és szak-kulcsszavakat már tudom, úgyh sikerült dűlőre jutnunk a betegekkel kapcsolatban. :-)

Aztán eljön a nap vége is: délután. Azaz 5 után 3 perckor el lehet indulni öltözni. :-) Mire hazaérek negyed 6 is van.. és ilyenkor van, hogy: akkor mit csináljak..? Ímél, skype, zenehallgatás, sport, futás, itthoni edzés, franciatanulás, francia regény olvasás, francia filmnézés, francia, francia, francia.... ezen a héten gyönyörűséges időnk volt, van, remélem lesz is, azaz minden nap futottam sokat! Hűű, gyönyörű a táj tényleg! Kicsit arrébfutok, ki a falucskából, fel a szőlődombok közé, majd be az erdőbe, mezőkön keresztül, szántókon át! Vannak olyan részek, ami tényleg olyan, mint a Bakony vagy a Zemplén..! vagy a francia vidék :-) .. sokszor csak úgy megállok gyönyörködni a szép tájban, amint megy le nap.. szóval tényleg csodaszép!

És még amit észrevettem és nem hagyhatom szó nélkül: a levegő. Szval érezhetően annyira tiszta itt a levegő, hogy nagyon. Mintha egy friss almába harapnál, olyan, amikor az ember beszippantja..! Szval Radványkert ide, Sas-hegy oda, azért ez nem pesti levegő, és tényleg olyan tiszta, hogy csak na, ..és mintha a szemem is még jobb lenne, minden annyira tisztán, élesen látszik!

És a programok.. hát, érdekes hogy változik az ember! Idén tavasszal Nay-ban, nem csak megszoktam, de valamiért meg is szerettem a csendet, nyugalmat! Úgyh az egész napi pörgés után szívesen vagyok délután már egyedül, pihenek, futok, fent már írtam, hogy miket szoktam csinálni.., meg megiszok egy sert. Itt igazán finom, igazán kicsi 0.25-ös, de tényleg igazán jó sereket lehet venni, abból mindig jut egy. :-)

De azért van néha rendes program is, heti egy-kétszer közösségi foci, fiúk-lányok, románok-lengyelek-magyarok-franciák, gyógytornászok-logopédusok-ergoterapeuták, hallgatók-dolgozók, azaz szinte mindenki. :-)

Hát, gondoltam, amúgy is egy focizsonglőr vagyok, ezt ki kell próbálni, hátha nem passzolnak.. :-)

Hát, 5-6 kocsi, vagy 30 fiatal, és irány a pályakeresés..! Első pálya.. tökölés.. nincs hely, nem jó, fél óra után végre megszületett a közös döntés, hogy más helyet keresünk! Szval harmadikra találtunk egy jó helyet, majd ismét negyven perc alatt megszületett három igazán vegyes csapat, és kezdődhetett a bajnokság! 

Szerencsére - én legalábbis örültem neki - nem volt vmi komoly dolog, csak szaladgáltunk lelkesen a labda után, aki meg tudott is focizni, az rúgott néha egy gólt.! :-)

Hát, nagyjából ilyenek. 

Azér van pár dolog, pár ember, ..azaz sok dolog, sok ember, ami, aki hiányzik. A teljesség igénye nélkül, például a hegyek hiányoznak, hűű, nagyon elutaznék egy jó túrára vmi szép hegycsúcsra ilyen szép időben!..

Azért az ember itt egyedül van.. de nem feltétlenül negatív értelemben. Hála Istennek az Otthon érzés is azért relatív dolog most, itt számomra. Végül is mitől érzi magát otthon valahol az ember..? Mostani elképzelésem szerint, ha egy-két, vagy Egy Fő fókuszpont a helyén van, az ember mindenhol otthon érezheti magát.

Vagyis megpróbálni szeretni és megpróbálni hagyni, hogy szeressenek. Azaz nyitottnak lenni. A szépre, a jóra, a szomorúra. Az ürességre. Az örömre, a derűre és békére! 

Mára ennyi, mindenkinek igazán Szép hétvégét! 

Párizstól tehát nehéz elszakadni, hogy mondjam, elsőként talán megtetszett, de másodszorra már vmi többet éreztem iránta. :-) Talán a kevesebb ember, a jobb idő, ki tudja, lehet ezek inkább ilyen hormonális dolgok.. :-)

.. de inkább ott is kezdem, hogy éljenek a spontán ötletek, Laci és Lilla csütörtökön felvetették, hogy akkor jönnének meglátogatni és egy kis Párizsnézőbe! Szóval pénteken éjjel háromnegyed egykor, miután a gyönyörű francia tájakat sötétben bejárták, majd a portást felébresztve, meg egy emelettel feljebb a lengyel Dawid kollégámhoz bekopogtatva végre azért egyszer csak itt álltak az ajtóban! :-) 

Másnap tehát jól kialudtuk magunkat, aztán irány Párizs! Ezúttal vonat helyett autóval, Lacika minden franciatudását bevetve köszöngetett az összes járókelőnek, hogy Salut! :-) és Bonjour! és az összes fekete embernek integettünk. :-)  szval szégyen-szégyen, de olyan lelkesen nézték a szőlődombokat, és városkákat, hogy kicsit fel is nyitották a szememet, hogy míg én - két és fél hét ittlét után - még sokszor a Lánchíd és a Gellért-hegy után vágyakozom, azért ez igazán, sőt, csodásan Champagne vidék! 

Kocsival azért nehéz bekeveredni a városba, de mi jól kinéztünk egy parkolót vmi metróvégállomás közelében, metró, s irány a belváros! Notre Dame, szebb mint valaha, be sajnos nem jutottunk, de kinéztünk egy esti misét, majd visszajövünk! 

Szval a Szajna parton el is indultunk felfedezőútra! Azon kívül, hogy egy jó kávé, szendvics és süti után:

..amit egy igazán előkelő, azaz közepesen előkelő helyen elfogyasztottunk, szval egy jó kávé után már egészen máshogy néz az ember amúgy is a dolgokra, szval most vmi megrezgett bennem Párizzsal kapcsolatban, pl két dolog nagyon tetszik itt, az egyik a Szajna parton lévő árusok, akik mindenféle - persze Eiffel-tornyot is - de képet, plakátot, retro dolgokat, meg mindenféle kacatot néhol árulnak, (legközelebb veszek is vmi jó képet, hogy legyen vmi még jobb hangulat a szobámba, ahol egyelőre csak a legfontosabb képek vannak fent, de bővül azért a paletta, (Laciékat is csak úgy engedtem ide, hogy hozzanak egy képek, amin sok jó ember van, s ennek eleget is tettek :-) Szval azért alakul majd a lakás). 

Nos, igen, tehát a bazárok, bár ilyen is van gondolom minden nagyvárosban, én mindenesetre nagyon szeretem ezeket, ..főleg Párizsban, főleg mert itt vagyok..!

Második - ami reméljük majd Budapesten is lesz - hogy le lehet menni a vízhez! Igaz, hogy itt egyes részeken elég patkány és csatornaszag van, nekem még azzal együtt is tetszett, és vannak igazán jó részek, fákkal, padokkal, tiszta romantikus. 

Találtunk régi-új hajókat is, ebben - úgy néztük - laknak is időnként, és nagyon jól meg vannak csinálva. Fotók persze vannak, csak most túl rossz helyett, túl jó képeket csináltam, úgyh olyan jó minőségűek, hogy alig, azaz nem is bírom lebutítani, s nem tölti fel a netre....  majd megoldjuk..

... addig is képzeljétek el, hogy ott vagyunk vmi hídon, egy legalább húsz főből álló fúvószenekar  a híd közepén, s háttérben a gyönyörű Párizs. :-) Persze zenélnek. :-) S ez a harmadik dolog akkor, ami most nagyon tetszett itt: minden sarkon vmi más zene megy, hol cigányok a metróban csinálják a hangulatot, hol itt a hídon, hol vmi francia chanson.., az egyik téren hazafelé meg rock and roll-t nyomtak spontán egy téren.!

Szval aztán Louvre, majd tovább vmi jó nagy parkon át, na, ez igazán szép volt, tovább az Eiffel torony felé, de ez még a másik oldal volt, ránéztünk elébb a Champs-Élysées-re, sajnos ilyen szavakat magamtól még nem tudok leírni, de annak is eljön az ideje!

Szóval persze Eiffel torony, fotózkodás ezerrel, vmi random másodikházasságiévfordulós párról csináltam is pár igazán jó képet, majd igyekszem ezeket feltölteni.!

Sajnos nem tudtunk felmenni, mert 6-kor zárt ezen a nap, de majd legközelebb!

Aztán nem is volt más hátra, visszametróztunk a Notre Dame-hoz misére.

Este még pizzázás, borozás, beszélgetés, és igazán feltöltődve kezdődött a hét! :-)

Sziasztok! :-)

Gondoltam, leírom nektek, hogy milyen egy átlagos napom, bár mondjuk pont az első héten egyik nap sem volt átlagos, de nagyjából legalább már látom, hogy milyen lesz itt az élet. No, de az a lényeg, hogy ezt majd leírom legközelebb.

Voltam ugyanis közben Párizsban, azaz most értem épp haza. :-)

Szval Riával ((értsd:kdvnc? rgnmi csptrssm :-)) megbeszéltem, hogy összefutunk és megmutogatja kissé Párizs összes nevezetességét, múzeumát, egyetemét, kutyáját, macskáját stb stb...

Szval be is vonatoztam, (a vonat innen kb 7km elvileg - Nanteuil sur Marne, stratégiailag fontos pont) odafelé Laci jófej volt és kidobott autóval - a történelmi hitelesség kedvéért fontos itt megjegyezni, hogy az automata nem működött, továbbá nem fogad el papírpénzt - s szval úgyh - mivel kalauz nem jött - volt egy ingyen utam Párizsba. Amúgy majdnem 10euró egy út, 50perc, úgyh minden hétvégémet azért nem fogom Párizsban tölteni. 

Az első benyomásom talán az volt, hogy itt többen vannak, mint Budapesten, rengeteg volt most a turista is, és Ria is mesélte, hogy hétköznap meg rengetegen jönnek be dolgozni a városba, azaz általában hatalmas a tömeg, főleg metrókon, buszokon és frekventált helyeken. De ez talán megbocsátható egy Párizs léptékű városnak.

Szval el is indultunk nem is tudom merre, ja igen! Szval felmentünk a Sacre Coeur, azaz a Szent Szív Bazilikába!

Ím:

Hát, mit is mondjak, nagyon szép volt, kívül is, belül is! Úgyh ide még visszajövök majd.

Az időnk egyébként nagyon szép volt, tipikus városnézős idő: 30° legalább :-) azaz kerestük azért az árnyékot mindig.

Amúgy most inkább azért jöttem be Párizsba, egyrészt, hogy Riával találkozzam, másrészt inkább egy benyomás érdekelt a városról, azaz most nem volt célom, hogy ide-oda rohanva mindent megnézzünk, hanem inkább a belélegzés. :-)

De persze két dolog főleg érdekelt még: az Eiffel-torony persze és a Notre Dame.!

Persze a filmekből tudjuk, hogy az Eiffel-toronyhoz nem lehet csak úgy rögtön elmenni, azt néha megpillantja az ember, aztán eltűnik, aztán megint megpillantja vmi utca végén, aztán megint csak lesheti.

Szval mi elébb még kajáltunk, kb ekkor volt jó nagy meleg, úgyh leültünk vmi parkba kicsit chillelni, meg meginni egy kávét.

A parkok pl nagyon tetszettek Párizsban..:

(..és a fotógépemmel meg most nézem, hogy elég életlen képeket csináltam, no, majd igyekszem jól beállítani).

Itt a képen meg már ott a háttérben a Louvre látható majd..

Azaz itt már közelebbről:

...s tovább...

..át, feltehetőleg a Szajnán.. :-)

S itt meg már látszik vmi:

Node, és mivel igen meleg volt, szval úgy láttuk, hogy vmi fagyit, jégkrémet, azaz mindenképpen Magnumot kell vhol venni.! És mivel a fagyi amúgy is drága, azaz 3 euró egy gombóc kb. ...szval inkább a Magnumot vadásztuk a boltokban, de persze mindenhol csak 4-es kiszerelés volt, vagy 8 kis magnum verzió... (Kérdezem egyébként a magyarországi Magnum-nagyasszonyt, hogy van-é erre megoldás..?) :-)

Hát, az utóbbi mellett döntöttünk, azaz 4-4 magnum jut mindenkinek (huhh, matek..)

Szval a fehér csokin ha túlesel, utána már jöhetnek a többiek, de úgy látszódott, hogy mindkettőnknek 3 Magnum a kapacitása. Becsületből meg a negyedik, egy ideig most nem eszek fagyit az biztos. ..:-)

Na, de közben meg is érkeztünk az Eiffel torony előtti térre, ahol a kötelező lábas-fotómat elkészítettem. :-) Mostmár ilyen is van, mehet a gyűjteménybe.:

Az alábbi 3 fotón meg én vagyok látható különböző testhelyzetekben:

...és a beugratás az volt, hogy ez csak két kép! 

Szval utána már csak elsétáltunk, metróztunk, vonatoztunk, megint sétáltunk a Riáékhoz, ami azért jó, mert ahol laknak az kissé feljebb van mint a város, azaz szép a kilátás, nyugodt a környék, továbbá a Szajna is közel van. 

Úgyh a finom vacsora után még lementünk este a Szajnához egy jó serrel,  ahonnan aztán tényleg szépen látszik Párizs, a kivilágított Eiffel-torony stb, úgyh ezt nem is lehetett jól lefotózni. 

Ennyi volt a szombat, vasárnap meg misére mentünk a Notre-Dame-be, azaz Párizs Miasszonyunk katedrálisába. :-)

A gótikus művészet gyöngyszemének tartott katedrális, ami egyben a világ egyik leglátogatottabb keresztény temploma, tényleg gyönyörű, és nagyon szép volt itt ünnepelni a misét, ennél többet nem is lehet/tudok nagyon mondani.

A mai üzenet továbbá Márti dalában keresendő, azaz ezt küldöm a Mártiknak és mindenkinek, aki szereti:

https://www.youtube.com/watch?v=nAwDPmalScE

Sziasztok! :-)

Ahogy sokatoknak ígértem, jelentkezem is, innen Villiers Saint Denis-ből.!

Szval, hol is kezdjem, elbúcsúzni otthonról ismét nem volt túl könnyű, de már ezer éve, pontosabban egész nyáron - főleg, mióta megkaptam a munkát - alig vártam, hogy dolgozhassak, és elkezdődjön ez az év!

Izgultam azért persze pár, illetve jó sok dologtól, kezdve a repüléstől, hogy lesz az elején a sok papírügy intézése, hogy megy majd a nyelv, milyen lesz maga a szakmai része stb stb, de azért ahogy felszáll az ember a repülőre, onnantól történnek azért az események. Velem legalábbis történtek. :-) Vártam azért már hogy leszálljunk, hamar eltelt a szűk két órás repülődiő és ugyan végig azt vártam, hogy "na MOST lezuhanunk, az tuti", szerencsésen megérkeztünk.. Nem is tudom milyen megfontolásból, de repülőre öltöztem, hosszúnadrág, ing, arra számítottam - év végül tényleg így is történt - hogy rögtön aznap még bemegyek a kórház irodájába, papírok elintézése stb, úgyh azért ki kell nézni vhogy. Node ettől függetlenül a repülőről való leszálláskor, a jó kis laptoptáskámmal a kezemben tisztán George Clooney-nak éreztem magam az Egek urá-ból. Persze hasonlítunk is meg minden...  ..node szval miután az államelnök, a külügyminiszter és még nemtudom ki fogadott és személyesen köszönte meg, hogy mostantól itt dolgozom, a vörösszőnyegen átszálltunk a helikopterre, miközben az országok közötti nemzetközi kapcsolatokra ürítettük poharunkat...

(Hja, életem második repülése, lehet fogom még jobban is unni, de egyelőre vicces). :-) :-)

Szval utána viszont tényleg szórakoztató rész jött, megszereztem a csomagom, sodródok a tömeggel, meglepő módon mindenki franciául beszélget körülöttem, én meg megyek ki, elvileg ígérték, hogy vár majd vki táblával és egyenesen a Párizs-Orly-tól kb 1 óra autóútnyira lévő kórházba szállít. 

Szval a táblán "Mr Kovács" - na, mondom ez vicc. Nem, más táblán nem én vagyok rajta, valószínűleg tényleg én vagyok "Mr Kovács" meglepő módon. Bátran megkopogtattam hát az úriember vállát, azonosítottam magamat, (kb 60%-ot adtam magamnak, hogy én vagyok az illetékes), aztán felvilágosítottam, hogy Magyarországon tényleg minden második embert így hívnak. :-) Király :-)

A sofőr egyébként rendes volt, és - amennyire a francia tudásom megengedte - beszélgettünk egy kicsit, majd miután megérkeztünk a kórházba, ill nem is kórház ez, hanem rehabilitációs központ, szval megmutogatta a pavilonokat, ami - remélem jól mondom - egy 43 hektáros területen helyezkedik el, és gyakorlatilag egy nagy park, egyben a pavilonok, szállások, minden. Ebédelni is gyorsan elmentünk (ez a kantin egyébként azért jó, mert 2.4 euróból bőven meg lehet ebédelni, és hétvégén is nyitva van, legtöbben vacsit is itt veszik meg délben) majd irány az iroda, ahol gyorsan elintéztük a papírdolgokat azzal a hölggyel, aki állásinterjúztatott is telefonon, majd meg is mutatta a szállásomat, íme: a szállásom kívülről:

Másfeledik emelet, jobbra,

..belülről meg így fest:

Azaz szép jó, s rendezett lakás. 

Ami nem új, az fel van újítva, s van külön mosdóm, konyhám, benne csomó alap dologgal, a hűtőn, mikrón, sütőn kívül sok hasznos cucc: evőeszközök, lábasok, stb stb szval fel van szerelve.

Ahogy beszélgettem a többiekkel ez az itteni viszonyok között a jobb szállások közé tartozik. 

És csak 130 euró, kell majd még rá viszont biztosítást kötni.

Be is rendeztem már szépen, Áronnak most hálás voltam, mert Mihály testvértől örököltem pár kis képet, amit ki is tettem most, fotók majd még kellenek, de majd lesznek remélem. :-)

És munkába is álltam már csütörtökön.

Ami a társaságot illeti, sok a fiatal, sok a külföldi. Ez kb eléggé meghatározza az életet itt, ahogy eddig láttam. Pl a betegek nem csodálkoznak, ha csak pár szót tudok franciául, láthatóan hozzá vannak szokva.

Lengyelek, románok és magyarok vannak, nekem közvetlen kollégám például három magyar gyógytornász, akik sok mindenben segítenek.

És ami a szakmát illeti már nagyon-nagyon hiányoztak a betegek, úgyh amikor körbevezettek az épületbe, ahol dolgozni fogok (ortop-trauma ill neuro rehab van itt) szval csak úgy kapkodtam a fejemet, annyi tornaterem, eszköz stb stb van, és már az első napomon tornáztattam egy hölgyet, pénteken pedig már 4 betegem volt, sok mindenre kell figyelni, de eddig egész jól eltájékozódtam.. (azért persze shunt ellenőrzés céljából ugye kell majd jelentkeznem az OORI-ba kontrollra, de egyelőre egész tünetmentes vagyok.. :-D :-) .

Szval tényleg kell itt a munkaerő ahogy láttam, én egyelőre az ortop-traumán vagyok, két ilyen részleg is van, a mi részlegünkbe inkább talán az idősebbek vannak, csípősek, térdesek elsősorban, de van mindenféle eset. Itt négyen vagyunk gyógytornászok, de a másik részleggel dolgozunk közösen egy nagy tornateremben - itt van legalább 18 ágy, ennek a fele függesztőrácsban és mindenfelé eszközök, a kreativitásnak tehát nem szabhat határt semmi, lehet dolgozni.

Itt gyakorlatilag 7-8-an dolgozunk folyamatosan, a két trauma-ortop részlegről, ill neuroról, de lehet használni a többi tornatermet is, nekem ígérték, hogy - mivel úgy jöttem ide, hogy elsősorban a neuro-n akarok dolgozni - pár hónap múlva átmehetek oda dolgozni ha szeretnék. 

Ha beindul majd a dolog, minden nap 10-12 beteg, plusz a helyettesítések.. azaz reggel fél9-től délután 5-ig folyamatosan, háromnegyedóra kajaszünettel dolgozunk. Úgyh van meló, pörögni is kell, de nem olyan vészes és alapvetően jó a hangulat, megy a zene - most nincs a főnök, úgyh magyar zene is.. :-) - szval egyelőre tetszik a dolog. Ja, és van hidroterápia is, mindenkinek minden nap van fél órája a medencéknél.

A jövő hét az nehéz lesz, meg kell tanulnom a számítógépes rendszert, bele kell jönnöm a francia vezényszavakba és hét végére valószínűleg már én is teljes beteglétszámmal fogok dolgozni.

Ennyit a szakmáról. :-) 

És hát figyelni kell. Azért sok itt az ember, és mint mindenhol, gyorsabban mennek itt az infók és kavarások, mint az ember gondolná, falu feeling van. :-) 

Tegnap volt pl barbecue party, voltunk 10-15-en fiatalok, a francia itt eléggé külföldi francia, kevés szóval, egész könnyen érthetően beszél mindenki, kissé olyan lehet, mint Taizében a "taizés angol". Tegnap pl a ebből a 10-15 emberből 1 francia volt..

A magyarok egyébként segítenek, van egy srác - Laci - ő már kb egy éve dolgozik itt gyógytornászként, vele beszélgettem talán a legtöbbet, neki kocsija is van, ő segített bankot is csinálni, megmutatta a boltot stb ill sok mindent mesélt az itteni életről.

Hát, kb ennyit most, egyelőre még én is tájékozódom, már eljárok futni, szép szőlőhegyek vannak itt, illetve jóféle pezsgőt csinálnak errefelé, egyszer majd azt is megkóstoljuk. :-)

Ha túlélem a jövő hetemet, sztem hétvégén ellátogatok Párizsba, megnézem mit tud. :-)

Hnap meg misére megyek - lengyelek járnak itt misére, ami jó hír.

Úgyh marad tehát a hit, remény, szeretet. De ezek közül legnagyobb a Szeretet. 

Ja, És akinek van kedve, látogasson meg, nagy a szoba, 1-2 embert tudok egyszerre fogadni, de ezt majd megbeszéljük!!!

Szép nyarat Mindenkinek - amennyi még van belőle - s legyetek jók! 

Nos, tehát ott is hagytam abba, hogy a Boldogságos közösségnél hmm már kicsit elfáradtam és az utolsó 3 héten már inkább csendes lelkigyakorlat jelleget vett fel a dolog, ami nagyon-nagyon jó volt, sokat voltam egyedül, sokat gondolkodtam, imádkoztam, de utána éreztem, h "most jött el az idő.." , és ahogy a közösség vezetőjének korábban ígértem, másfél hónap utána eljöttem Nayból.

Jó volt a búcsúzás, utolsó nap is még dolgoztam, de aztán kaptam egy kis kimenőt, csütörtök délután bevásároltam, úgy számítottam, h 1 nap alatt azért el tudok stoppolni Perpignanba, ahol a Torreilles plage-on dolgozik Dani, akinél később megszállni tudtam.

Szval vettem azért kaját bőven, sikerült megbeszélnem, h vki vigyen ki a közeli autópályára, az egyik parkolóba.

Elbúcsúzni azért fura volt, még ha 6 hét nem is olyan sok, azért vki jobban, vki kevésbe, de a szívemhez nőttek ezek a Nay-iak... és azért volt egy-két olyan igazán emberi, megható pillanat a búcsúzáskor, h télleg megérte, és sikerült mindenkitől azért úgy elbúcsúzni, h a nehézségek ellenére is békével tudtam otthagyni őket.

Péntek reggel gyors kaja, aztán vittek is ki az autópályára... igazából túl jó passzban most nem voltam, de fél óra után szerencsére fel is vett egy nő, aki elvitt Carcassone-ig, onnan kb 2 óra kérdezősködés után egy pasi vett fel, még egy stoppossal együtt, aki elvitt Narbonne-ig, kicsit túl is vitt, mászhattam át a másik oldalra, és közben hatalmas vihar is ránk szakadt, de ott az első ember, akit megkérdeztem el is vitt Perpignanba, délután 3-ra, már ott is voltam!

Kicsit sétálgattam, aztán megkerestem a buszt Torreillesbe, ahol Danit megtalálhattam. Ki is sétáltam a plage-ra

...na, az igazán jó élmény volt, néztem egy óráig a hullámokat, elég szeles idő, elég nagy hullámok, ,jó volt, és békés nézni a végtelen tengert egyedül, tudtam volna ezt egy napig is csinálni, hozzászoktam - jó is meg nem is, de talán inkább jó - Nay-ban az egyedülléthez...

Aztán megkerestem ezt az El Chiringuitot, elég messze van még Torreilles-plage hoz képest is, sokat kell sétálni egy ösvényen és egyszer csak ott van az étterem-bár, de aznapra a rossz idő miatt már bezártak, Danit se találtam ott, úgyh felhívtam és kiugrott értem kocsival.

Hát, az is jó volt, itt már kb 3 hete nem szóltam nagyon semmit, azt is franciául, úgyh sztem beszéltem sokat, jó volt a magyar szót hallani. Bementünk Perpignanba, Dani megmutatta kicsit a belvárost meg a zűrösebb negyedbe is bekukkantottunk, aztán kiültünk egy helyre borozni, később meg átmentünk vmi ír kocsmába, ahol végre igazi jó kis élet volt, sok fiatal, király élőzene, csinos hegedűs lányok. :-)

Aztán este vissza Torreillesbe, Dani király albérletébe, Torreilles egyébként csinos kis tengerparti falu, és nagyon csendes.

Szval végre jól kialudtam magam, végre másnap nem  kellett glettelni, helyette egész jó idő volt, kissé szeles, kissé felhős, de azért végre a nap is sütött, lehetett mezítláb mászkálni a homokban, és be is ültem az Le Chiringuito-ba egy jó kis kajára. :-)

Ültem itt is a tengerparton és nem hittem el. Gondoltam h mingyárt felébredek, de nem ébredtem, és a kajának kaja íze volt, a tenger meg végig ott maradt, és tökjó volt. :-)

Délután már nem is tom mit csináltam, sétálgattam a parton, néztem a hullámokat, megnéztem Torreilles-t.

Másnap még jobb idő lett, strandoltam egész nap, és ekkor már eldöntöttem, h hétfőn, azaz másnap haza is indulok.

Este még egyszer elnéztem a Chiringuito-ba, ahol hatalmas, élőzenés party volt, igazán királyságos fináléja a Franciaországi kiruccanásnak, jó kis bulit csináltak a zenészek.

Szval de lényeg, h itt már erőst honvágyam volt.

Magyarország, barátok, család itt már nagyon hiányzott és egyáltalán minden ami magyar, a fű, a fák, az erdők, az emberek, a magyar szó, a magyar tájak, Budapest.

Amihez nem volt kedvem, az a stoppolás. És más választásom nem volt, vonatra-buszra pénzem már nem volt, repülöt már korábban kellett volna intézni, maradt a stopp.

Dani rendes volt, és hétfő reggel kivitt Perpignanba, az autópálya fizetőkapujához, ahol nagyon jól ki lehetett állni a Montpellier-es táblámmal, 10 perc után fel is vettek, és mentünk is hazafelé!

Ez egy nagyon rendes tag volt, olaszos, sokat dumáló szakács arc. :-)

Montpelliernél egy házaspár vitt majdnem Marseilles-ig, onnan egy nő Cannes-ig,  ahol azt hittem, h már örökre ottmaradok. Mondjuk egy nap alatt Perpignan-Cannes nem rossz, de délután 3 körül raktak ki, és négy óra kérdezősködés után még semmi... világos volt még nagyon, aludni se lehetett, nem volt más, csak tovább kérdezősködni.

Végül egy román 25 éves kamionos srác vett fel, már amikor lemondtam az aznapi fuvaromról, ő is nemet mondott, de amikor indult, rámdudált, és intett, h menjek, s ugorjak be, rohanás a nagytáskámhoz, aztán hajrá!

Hát vele mentünk még aznap vagy 500 km-t, fárasztó volt, itt már elég kivoltam, angolul próbáltunk társalogni, több-kevesebb sikerrel, Brassói volt a srác, sajnáltam szegényt, mert ő Olaszország és Spanyolország között ingázott és csak vmi hathetente tudott hazamenni Romániába.

De tudott magyarul, annyit, h "Csukd be az ajtót!" :-) 

No, ő is irdatlan rendes volt egyébként, nem is engedte, h a saját kajámat egyem, mindennel megkínált, mindenét megosztotta velem.

Kiszállni viszont nem volt jó. Éjfélkor egy rosszabb fajta olasz parkolóba vhol Milánó közelében. Hideg is volt, meg fáradtan az ember minden bokrot is rossz embernek néz, román srác meg csak nézett nagy szomorú szemekkel, és mondta, h stoppolni veszélyes..

Aztán lejárt a pihenőideje, kiadta a cuccaimat, adtam neki is egy-két ajándékot, de azért éjszaka éreztem, h benne is ott van a para, h nem loptam-e el tőle vmit, vagy mit turkálok a táskámba búcsúzáskor, de örült az ajándéknak, lepacsiztunk, jóarc gyerek volt, aztán el is hajtott, én meg maradtam ott egyedül, kereshettem a szállást, gondoltam azért jó lenne 3 órát aludni, kerestem egy félreeső, árnyékos helyet a sok kamion mögött és sikerült aludnom, hajnalban villámokra ébredtem, aztán meg még sötétben olasz rendőrökkel futottam össze, akik mondták, h nem lehet stoppolni. És kérdezősködni sem, akármi is, tűnjek el innen vhova de gyorsan.

Aztán kérdezték, h egyedül vagyok-e. Gondoltam, h viccből azt mondom, h 15-en vagyunk, nézhettek volna nagyon. :-) De igaziból itt nem voltam vicces kedvemben, szerencsére aztán otthagytak és békén. :-)

No, itt meg találtam a parkolóban egy magyar alvós kamiont, gondoltam ő lesz az emberem és hűségesen 3 órán keresztül ott maradtam mellette, aztán kiderült, h ő csak a kollégáját várja, és nem megy Magyarországra.

Reggel viszont fél8 körül felvett két üzletember, azok jóarcok volt, két 35 körüli olasz, jól öltözött laptopos arcok, végig dumáltak egymással, meg viccelődtek, vitatkoztak, csapattuk 150-el és elvittek Veronán túlig.

Itt magyar kamionos vett fel, és vitt egy órát, vele jót beszélgettem.

Utána vmi kinézetre és viselkedésre dúsgazdag idősebb házaspár vett fel, láthatóan a pasi beszélte rá a feleségét, h jó ötlet engem felvenni az elég kis sportkocsiba, de bepréseltem magam hátulra a cuccaimmal és szerencsére itt is mentünk 150-160-al, ez két elég jó fuvar volt, mindenkit leelőztünk, még dél előtt Trieszt határában voltunk. És ők is nagyon jófejek voltak, a végén adtak másfél liter hideg vizet, kekszet, szval elláttak ők is mindennel. :-)

Itt ránéztem az órára, dél. Ránéztem a térképre: már csak Szlovéniát kellett legyűrni. Na, mondom, én már csövezni nem akarok több éjszakát parkolóban, úgyh két falat kaja után mentem is keresgélni. Volt még autó is magyar, de ők körutaztak, volt több magyar kamion is, hármat is megkérdeztem, de mind szabálykövető volt és nem vett fel engem.

A negyedik magyar kamionhoz már úgy mentem oda, h számítottam, h ő se tud elvinni, aztán mondta, h megy Magyarországra, és el tudna vinni, de most pihen. Kicsit megijedtem, h akkor végre aki elvisz, most kezd aludni, aztán mondta, h fél óra pihenő és indul. De csak a határig.

No, örültem persze nagyon, csak magyar földre érjek, én kis hazámat megcsókolom gondoltam, csak legyek mán otthon. Szval átszeltük Szlovéniát, megtárgyaltunk mindent, egy agárdi fickó volt, aki a 23 éves fia zenei válogatását hallgatta, úgyh abban volt persze minden, Nyári gyerekek a Balaton-parton, Fluor Tomi, cigánydisco mindenféle igényes magyar zenei ínyencség, úgyh igazán jókat szórakoztunk. :-)

Ő este 6-kor tett ki Rédicsen, Lentitől nem messze.

Esett persze. De a kocsmában magyarul mondták, h merre van a vonatállomás, ahol 2 óra várakozás a piros padon már igazán jól esett, aztán megjött a Bzmot.

Itt várok a magyar vonatra. :-)

...és mentem is Zalaegerszegre, ahol Emese csoporttársam nagyon kedves családja befogadott egy éjszakára.

És itt végre ehettem magyar sajtot, kenyeret, kolbászt és paradicsomot. :-)

Másnap meg fel Kelenföldön keresztül Bicskére.

Aztán meg Budapestre.

No, kb ennyi is a történet...

És a köv 28 évre egyelőre elég a stoppolásból.. bár most, h írom, és kipihentem magam... ki tudja, azért stoppolni jó. :-)

És hogy mi az egész hét hét konklúziója? Hát, az igen sok minden. Most nem is részletezem, mert még néha a torkom is elszorul, de azért örülök, h Isten 2000 km-rel odébb is ugyanaz.

És hogy magyar vagyok, annak most már igazán tudok örülni. Meg hogy vannak barátaim és családom, és van hova hazajönnöm.

Hát, igen kint már a Punnany Massif számát is csak úgy dúdolgattam, h "Je ne sais pa, h hová lett a kedvesem, csak azt tudom, h mennyire Szeretem" ! Hát, gondoltam, ez már az őrület első jele, itt az idő hazatérni. :-)

Egy masik nap pedig a semmibol elobukkant a laikusok idos fonoke; es megkerdezte; h van-e kedvem a szobajaban meginni vele egy sort.

Szval kedvesen beinvitalt; felesege is ott volt; es megittunk egy sort; es dumaltunk egy orat; tiszta jo volt. Ok mar v 30 eve itt laknak; osidok ota; 70 feletti hazaspar; ez a Dominik igazi viharvert arcu francia; olyan; mint vmi tengeresz, bar tudnam, h nez ki egy tengeresz. :-)

S par kep meg Nay-rol:

Nos; tehat Lourdes-ban leszalltam a vonatrol es hozzacsapodtam egy kanadai anya-lanya kombohoz

Ok a Caminot terveztek vegigjarni; szval nekik volt egy listajuk a Lourdes-i olcso hotelekrol; meg is kerestuk az elsot a listan; 25euro egy ejtszaka; ezert egy eleg ocska; de jo szobat kaptam; a parkoloban alvashoz kepest a furdoszoba es az agy maga a mennyorszag:

Ja; es kerdeztem h van-e internet; a kedves recepcios lany persze nem tudott angolul; internet nincs; de megengedte; hogy netezzek a recepciorol! :)

Amugy nagyon kedves volt mindenki; a franciak telleg mindig mosolyognak; akkor is; ha nem tetszik nekik vmi; vicces:

Masnap ram is tortek az ajtot majdnem; mert delig aludtam; utana elolvastam a hazirendet v mit; h 10-ig kene elhagyni a szobat...

Na; mindegy; a taskamat megkertem: h hadd hagyjam ott; illetve nem tudtam akkor meg; h hol akarok aludni este; szval a nyakamba vettem a varost:

Ez a kep meg akkor keszult, amikor megerkeztem:

Lourdes nagyon szep; nagyon-nagyon tetszett; szep fekvese van; mindenhol hegyek; jo kis setaloutcak; a templom es a barlang is hihetetlen jol meg van csinalva;

Par napot akartam Lourdes-ban maradni; az elson csak imadkoztam foleg; a fo templom 3 szintes; van meg egy hatalmas fold alatti csarnok is; - kesobb jottunk ide egyszer szentsegimadasra - szval lehet imazni sok helyen; meglatogattam a barlangot is; ittam a forrasbol.

A templom mellekoltarai a rozsafuzer titkaival.

Itt: Aki Téged Szent Szuz a mennybe fölvett:

Aztan vissza a hotelbe; kivettem meg egy ejszakara a szobat; este meg kerestem egy jo pizzeriat; sztem megtalaltam a legjobbat; mert nagyon teli volt; es megettem eletem legkiralyabb pizzajat vmi jo kis borral; nem volt olcso; de megerte; meg ugye szabadsagon vagyok: :)

Masnap; azaz pentek keso delutan - mivel hotelre mar nem akartam kolteni; es szabadban aludni sem volt kedvem; atvonatoztam Nay-ba; ez Lourdes-tol kb 20 km:

Nay is szep; tokjo volt megerkezni a Nay tablahoz:

De a rendhazhangulat megvan; :)