Hát, igen, gondolkodtam, hova is menjek hétvégén, de egyelőre Párizsnál nincs jobb ötletem, úgyh hnap is irány a város!, intézek pár dolgot, szeretnék francia telefont (ezzel lehet haza is telefonálni ingyen vezetékeset), vásárolok vmi kaját, aztán keresek vmi jó helyet, vmi jó kis parkban, ..és ha olyan jó idő lesz holnap is, mint egész héten (ragyogó napsütés), akkor jó lesz olvasni, franciát tanulni, zenét hallgatni és nézni az embereket. :-) Szemlélődni. :-)
A hétköznapok, igen.. hát, arról is kéne írni, hogy milyen itt..
Hát szóval kezdeném azzal, hogy egész sok jó dolog van itt. Többek között, hogy fél 8-ig biztos lehet aludni. Fürdés, kaja, majd irány a kb 5 percre lévő munkahely! Az első hetekben mindig elszámítottam magamat, már 8-kor, 8.10-kor elindultam munkába, aztán - amikor túl hamar megérkeztem - vártam, hogy elkezdődjék a nap, és megjöjjön mindenki, főleg az első páciens, de azért hasznosan igyekszem ilyenkor is tölteni az időt, dokumentálok, kódolok, átgondolom a "betegeket" ..(.. vagy inkább pácienseket, nem szeretem a "beteg" kifejezést, főleg itt a rehabon, inkább emberek vannak, azaz möszijőrök és mádám-ok. :-)
Szval az utam a munkába, főleg ilyen szép napos heteken egy szép arborétumon át vezet, (meg igazából amúgy is), kell felfelé egy erdőn át, körülbelül 100 lépcsőt megtennem, pontosan nyugat felé...(..."Jöttömre három nap múltán számíts! ..Hajnaltájban! Kelet felől!..":-) ..most ugyanis mindig hátam mögül süt a nap, és gyönyörű így az erdő, mindig megállok elcsodálkozni rajta... és persze az egész "arborétum", gyönyörű fák, borostyán, minden, ami kell, szép nagyon!
Szóval reggel gyors átöltözés, majd irány a munka, nekem fél9-től még van 10 perc lazítás, aztán jön is az első csípőprotézisem (ez sokkal jobb, mint a beteg.. :-) , szval innentől aztán nincs megállás, kb 11-13 beteg jut mindenkire, plusz a helyettesítések, és mindenkivel háromnegyed órát-órát, idősebbeknél kicsit kevesebbet kell tornázni.. azaz átlag 13 páciens/fő, .. azaz majdnem 200 embert megmozgatunk csak mi 13-an itt egy tornateremben egy nap! Elég futószalagos, hosszú távon (sőt, igazából rövid távon is..) elég fárasztó.. Nekem a mostani beosztásom szerint délelőtt nincs megállás, háromnegyed 12-ig dolgozom, aztán van háromnegyed óra átöltözni, átmenni egy másik épületbe, ott megebédelni, majd vissza a munkába! Hát igen, háromnegyed óra két öltözésre, kajasorbanállásra, ebédelni elég szűkös, fal is mindenki rendesen. :-) A kaja viszont igen jó. Nagy választék, zöldség, gyümölcs, desszert, saláták, sajt, minden ami szem-szájnak ingere, és 2.4 euróból busásan meg lehet ebédelni.! (Ennél kevesebbért nem is nagyon lehet, de ezért az összegért egy tál jól megrakott főételt, és még "3 tételt" azaz saláta, desszert, gyümölcs, kifli, egyébakármi lehet venni). Aztán irány vissza a munka! Fél egyre elég szigorúan vissza kell érni, de mivel a betegek is ebédelnek, általában háromnegyed-egy - egyre jönnek az elsők a tornaterembe, és indul a délutáni műszak egészen 5-ig, amit mindenkinek - valamikor napközben - egy 20-25 perces balneoterápia tarkít, amikor szépen le az "uszodába", itt van egy "vállas rész" vállas betegeknek, és van egy medence, ahol különböző mélységű vízben lehet szépen sétálgatni, korlátokkal, 5 fokozatban, ami kiváló a progresszív terhelésre traumás betegeknél.
Szóval a munka pörög, ez így érzésre olyan, hogy nekikezdek a munkának, pörgök, majd vége is a napnak. ..És lehet lazítani..
Amúgy - mivel sok a magyar - gyakorlatilag olyan, mintha otthon dolgoznék.. sok a fiatal, és minden ugyanolyan, mint otthon.. dokumentálni kell, kódolni - ami mindenkinek a kedvence - itt is persze akadozik néha a rendszer, jönnek hallgatók, őket ide-oda küldözgetik, én is persze okosítanám őket - most héten például akkor küldték le őket a medencékhez, amikor én voltam ott.. - szval okosítanám őket, de pár mondat után mindig kiderül, hogy ehhez még azért kevés a franciatudásom.
Azaz körülbelül annyi, hogy a betegeknek megmutatom hogy hogy képzelem el a gyakorlatot, tudom a főbb igéket, vezényszavakat, aztán a többi francia majd szépen megjön idővel...
Amúgy a betegek nagyon rendesek, türelmesek, igazából tényleg olyan minden, mint otthon, csak itt afáziás vagyok. :-) Ami tanulságos. :-) (afáziás: akinek nyelvi megértés v kifejezés zavara van, stroke, agysérülés után lehet) És van is egy afáziás betegem, sajnos csak heti háromszor jön, de vele igazán otthon érzem magam, a traumában feltalálom magam, de még azért van mit tanulnom ezen a téren is.!
Ja, és hazajött vakációból az orvos, akihez tartozom, és - szerencsére! - vele minden héten kell találkozni, referálni a betegekről, (sok orvos csak pár mondatot kér az állapotról írásban, aztán megy a levelezgetés, amit nem szeretek, általában elég ritkán látunk itt orvost.. ami egyrészt jó, mert van terünk dolgozni, gondolkodni, de másik oldalról azért nem hátrány, ha van valaki - az orvos, operáló orvos - akivel lehet beszélni, konzultálni, főleg a traumás betegek miatt, mit lehet már elkezdeni, terhelések stb..) szóval találkoztam a dokimmal, hát, vicces volt ez az első alkalom, mosolyogtunk sokat egymásra, szerencsére a terápiás és szak-kulcsszavakat már tudom, úgyh sikerült dűlőre jutnunk a betegekkel kapcsolatban. :-)
Aztán eljön a nap vége is: délután. Azaz 5 után 3 perckor el lehet indulni öltözni. :-) Mire hazaérek negyed 6 is van.. és ilyenkor van, hogy: akkor mit csináljak..? Ímél, skype, zenehallgatás, sport, futás, itthoni edzés, franciatanulás, francia regény olvasás, francia filmnézés, francia, francia, francia.... ezen a héten gyönyörűséges időnk volt, van, remélem lesz is, azaz minden nap futottam sokat! Hűű, gyönyörű a táj tényleg! Kicsit arrébfutok, ki a falucskából, fel a szőlődombok közé, majd be az erdőbe, mezőkön keresztül, szántókon át! Vannak olyan részek, ami tényleg olyan, mint a Bakony vagy a Zemplén..! vagy a francia vidék :-) .. sokszor csak úgy megállok gyönyörködni a szép tájban, amint megy le nap.. szóval tényleg csodaszép!
És még amit észrevettem és nem hagyhatom szó nélkül: a levegő. Szval érezhetően annyira tiszta itt a levegő, hogy nagyon. Mintha egy friss almába harapnál, olyan, amikor az ember beszippantja..! Szval Radványkert ide, Sas-hegy oda, azért ez nem pesti levegő, és tényleg olyan tiszta, hogy csak na, ..és mintha a szemem is még jobb lenne, minden annyira tisztán, élesen látszik!
És a programok.. hát, érdekes hogy változik az ember! Idén tavasszal Nay-ban, nem csak megszoktam, de valamiért meg is szerettem a csendet, nyugalmat! Úgyh az egész napi pörgés után szívesen vagyok délután már egyedül, pihenek, futok, fent már írtam, hogy miket szoktam csinálni.., meg megiszok egy sert. Itt igazán finom, igazán kicsi 0.25-ös, de tényleg igazán jó sereket lehet venni, abból mindig jut egy. :-)
De azért van néha rendes program is, heti egy-kétszer közösségi foci, fiúk-lányok, románok-lengyelek-magyarok-franciák, gyógytornászok-logopédusok-ergoterapeuták, hallgatók-dolgozók, azaz szinte mindenki. :-)
Hát, gondoltam, amúgy is egy focizsonglőr vagyok, ezt ki kell próbálni, hátha nem passzolnak.. :-)
Hát, 5-6 kocsi, vagy 30 fiatal, és irány a pályakeresés..! Első pálya.. tökölés.. nincs hely, nem jó, fél óra után végre megszületett a közös döntés, hogy más helyet keresünk! Szval harmadikra találtunk egy jó helyet, majd ismét negyven perc alatt megszületett három igazán vegyes csapat, és kezdődhetett a bajnokság!
Szerencsére - én legalábbis örültem neki - nem volt vmi komoly dolog, csak szaladgáltunk lelkesen a labda után, aki meg tudott is focizni, az rúgott néha egy gólt.! :-)
Hát, nagyjából ilyenek.
Azér van pár dolog, pár ember, ..azaz sok dolog, sok ember, ami, aki hiányzik. A teljesség igénye nélkül, például a hegyek hiányoznak, hűű, nagyon elutaznék egy jó túrára vmi szép hegycsúcsra ilyen szép időben!..
Azért az ember itt egyedül van.. de nem feltétlenül negatív értelemben. Hála Istennek az Otthon érzés is azért relatív dolog most, itt számomra. Végül is mitől érzi magát otthon valahol az ember..? Mostani elképzelésem szerint, ha egy-két, vagy Egy Fő fókuszpont a helyén van, az ember mindenhol otthon érezheti magát.
Vagyis megpróbálni szeretni és megpróbálni hagyni, hogy szeressenek. Azaz nyitottnak lenni. A szépre, a jóra, a szomorúra. Az ürességre. Az örömre, a derűre és békére!
Mára ennyi, mindenkinek igazán Szép hétvégét!
