Sziasztok! :-)

Ahogy sokatoknak ígértem, jelentkezem is, innen Villiers Saint Denis-ből.!

Szval, hol is kezdjem, elbúcsúzni otthonról ismét nem volt túl könnyű, de már ezer éve, pontosabban egész nyáron - főleg, mióta megkaptam a munkát - alig vártam, hogy dolgozhassak, és elkezdődjön ez az év!

Izgultam azért persze pár, illetve jó sok dologtól, kezdve a repüléstől, hogy lesz az elején a sok papírügy intézése, hogy megy majd a nyelv, milyen lesz maga a szakmai része stb stb, de azért ahogy felszáll az ember a repülőre, onnantól történnek azért az események. Velem legalábbis történtek. :-) Vártam azért már hogy leszálljunk, hamar eltelt a szűk két órás repülődiő és ugyan végig azt vártam, hogy "na MOST lezuhanunk, az tuti", szerencsésen megérkeztünk.. Nem is tudom milyen megfontolásból, de repülőre öltöztem, hosszúnadrág, ing, arra számítottam - év végül tényleg így is történt - hogy rögtön aznap még bemegyek a kórház irodájába, papírok elintézése stb, úgyh azért ki kell nézni vhogy. Node ettől függetlenül a repülőről való leszálláskor, a jó kis laptoptáskámmal a kezemben tisztán George Clooney-nak éreztem magam az Egek urá-ból. Persze hasonlítunk is meg minden...  ..node szval miután az államelnök, a külügyminiszter és még nemtudom ki fogadott és személyesen köszönte meg, hogy mostantól itt dolgozom, a vörösszőnyegen átszálltunk a helikopterre, miközben az országok közötti nemzetközi kapcsolatokra ürítettük poharunkat...

(Hja, életem második repülése, lehet fogom még jobban is unni, de egyelőre vicces). :-) :-)

Szval utána viszont tényleg szórakoztató rész jött, megszereztem a csomagom, sodródok a tömeggel, meglepő módon mindenki franciául beszélget körülöttem, én meg megyek ki, elvileg ígérték, hogy vár majd vki táblával és egyenesen a Párizs-Orly-tól kb 1 óra autóútnyira lévő kórházba szállít. 

Szval a táblán "Mr Kovács" - na, mondom ez vicc. Nem, más táblán nem én vagyok rajta, valószínűleg tényleg én vagyok "Mr Kovács" meglepő módon. Bátran megkopogtattam hát az úriember vállát, azonosítottam magamat, (kb 60%-ot adtam magamnak, hogy én vagyok az illetékes), aztán felvilágosítottam, hogy Magyarországon tényleg minden második embert így hívnak. :-) Király :-)

A sofőr egyébként rendes volt, és - amennyire a francia tudásom megengedte - beszélgettünk egy kicsit, majd miután megérkeztünk a kórházba, ill nem is kórház ez, hanem rehabilitációs központ, szval megmutogatta a pavilonokat, ami - remélem jól mondom - egy 43 hektáros területen helyezkedik el, és gyakorlatilag egy nagy park, egyben a pavilonok, szállások, minden. Ebédelni is gyorsan elmentünk (ez a kantin egyébként azért jó, mert 2.4 euróból bőven meg lehet ebédelni, és hétvégén is nyitva van, legtöbben vacsit is itt veszik meg délben) majd irány az iroda, ahol gyorsan elintéztük a papírdolgokat azzal a hölggyel, aki állásinterjúztatott is telefonon, majd meg is mutatta a szállásomat, íme: a szállásom kívülről:

Másfeledik emelet, jobbra,

..belülről meg így fest:

Azaz szép jó, s rendezett lakás. 

Ami nem új, az fel van újítva, s van külön mosdóm, konyhám, benne csomó alap dologgal, a hűtőn, mikrón, sütőn kívül sok hasznos cucc: evőeszközök, lábasok, stb stb szval fel van szerelve.

Ahogy beszélgettem a többiekkel ez az itteni viszonyok között a jobb szállások közé tartozik. 

És csak 130 euró, kell majd még rá viszont biztosítást kötni.

Be is rendeztem már szépen, Áronnak most hálás voltam, mert Mihály testvértől örököltem pár kis képet, amit ki is tettem most, fotók majd még kellenek, de majd lesznek remélem. :-)

És munkába is álltam már csütörtökön.

Ami a társaságot illeti, sok a fiatal, sok a külföldi. Ez kb eléggé meghatározza az életet itt, ahogy eddig láttam. Pl a betegek nem csodálkoznak, ha csak pár szót tudok franciául, láthatóan hozzá vannak szokva.

Lengyelek, románok és magyarok vannak, nekem közvetlen kollégám például három magyar gyógytornász, akik sok mindenben segítenek.

És ami a szakmát illeti már nagyon-nagyon hiányoztak a betegek, úgyh amikor körbevezettek az épületbe, ahol dolgozni fogok (ortop-trauma ill neuro rehab van itt) szval csak úgy kapkodtam a fejemet, annyi tornaterem, eszköz stb stb van, és már az első napomon tornáztattam egy hölgyet, pénteken pedig már 4 betegem volt, sok mindenre kell figyelni, de eddig egész jól eltájékozódtam.. (azért persze shunt ellenőrzés céljából ugye kell majd jelentkeznem az OORI-ba kontrollra, de egyelőre egész tünetmentes vagyok.. :-D :-) .

Szval tényleg kell itt a munkaerő ahogy láttam, én egyelőre az ortop-traumán vagyok, két ilyen részleg is van, a mi részlegünkbe inkább talán az idősebbek vannak, csípősek, térdesek elsősorban, de van mindenféle eset. Itt négyen vagyunk gyógytornászok, de a másik részleggel dolgozunk közösen egy nagy tornateremben - itt van legalább 18 ágy, ennek a fele függesztőrácsban és mindenfelé eszközök, a kreativitásnak tehát nem szabhat határt semmi, lehet dolgozni.

Itt gyakorlatilag 7-8-an dolgozunk folyamatosan, a két trauma-ortop részlegről, ill neuroról, de lehet használni a többi tornatermet is, nekem ígérték, hogy - mivel úgy jöttem ide, hogy elsősorban a neuro-n akarok dolgozni - pár hónap múlva átmehetek oda dolgozni ha szeretnék. 

Ha beindul majd a dolog, minden nap 10-12 beteg, plusz a helyettesítések.. azaz reggel fél9-től délután 5-ig folyamatosan, háromnegyedóra kajaszünettel dolgozunk. Úgyh van meló, pörögni is kell, de nem olyan vészes és alapvetően jó a hangulat, megy a zene - most nincs a főnök, úgyh magyar zene is.. :-) - szval egyelőre tetszik a dolog. Ja, és van hidroterápia is, mindenkinek minden nap van fél órája a medencéknél.

A jövő hét az nehéz lesz, meg kell tanulnom a számítógépes rendszert, bele kell jönnöm a francia vezényszavakba és hét végére valószínűleg már én is teljes beteglétszámmal fogok dolgozni.

Ennyit a szakmáról. :-) 

És hát figyelni kell. Azért sok itt az ember, és mint mindenhol, gyorsabban mennek itt az infók és kavarások, mint az ember gondolná, falu feeling van. :-) 

Tegnap volt pl barbecue party, voltunk 10-15-en fiatalok, a francia itt eléggé külföldi francia, kevés szóval, egész könnyen érthetően beszél mindenki, kissé olyan lehet, mint Taizében a "taizés angol". Tegnap pl a ebből a 10-15 emberből 1 francia volt..

A magyarok egyébként segítenek, van egy srác - Laci - ő már kb egy éve dolgozik itt gyógytornászként, vele beszélgettem talán a legtöbbet, neki kocsija is van, ő segített bankot is csinálni, megmutatta a boltot stb ill sok mindent mesélt az itteni életről.

Hát, kb ennyit most, egyelőre még én is tájékozódom, már eljárok futni, szép szőlőhegyek vannak itt, illetve jóféle pezsgőt csinálnak errefelé, egyszer majd azt is megkóstoljuk. :-)

Ha túlélem a jövő hetemet, sztem hétvégén ellátogatok Párizsba, megnézem mit tud. :-)

Hnap meg misére megyek - lengyelek járnak itt misére, ami jó hír.

Úgyh marad tehát a hit, remény, szeretet. De ezek közül legnagyobb a Szeretet. 

Ja, És akinek van kedve, látogasson meg, nagy a szoba, 1-2 embert tudok egyszerre fogadni, de ezt majd megbeszéljük!!!

Szép nyarat Mindenkinek - amennyi még van belőle - s legyetek jók!